Azt mondják, akit a színház füstje megcsapott és meg is érintett az soha nem tudja ezt kiheverni. 1976–1978 között a Budapesti Szabadtéri Színpad szcenikus főmérnöke, 1978–1987 között a kaposvári Csiky Gergely Színház látványtervezője volt. 1988–1992 között a Győri Nemzeti Színház látványterveit készítette el, majd, 1992–1996 között a szolnoki Szigligeti Színház látványtervezőjeként dolgozott.Nem hiányzik a színház levegője? A zsinórpadlás és a színházi függönyök szaga? Jászai Mari díjas, Ybl Miklós díjas építész, író-szerkesztő, Érdemes- és Kiváló Művészt kérdezem.
Az 1990-es években tanítottam a Képzőművészeti Egyetemen. Hallgatóimat mindig elvittem az éppen aktuális színházi látványtervezési próbáira, műhelyeibe. Egyik végzett hallgatóm az asszisztensem lett a szegedi Szabadtéri Színpadon bemutatott Elisabeth c. musicalben. – kb. 20. éven át játszották kőszínházban, majd újra Szegeden. Valamilyen – erősebb/lazább – kapcsolatom mindig is volt a színházzal. A látványtervező feladat a múzeumi munkának is része – akkor is, ha nem én tervezem az installációt –, hiszen ezzel segítjük átadni a kiállítás néha nehezebben megközelíthető tartalmait. A színházban és a vizuális művészetben is a befogadó „fejezi be a művet”. A 2000-es években a Millenáris Park-beli Álmok álmodói megakiállítás komoly közönségsikert hozó látványkoncepciója nyomán – több százezer néző, a fele lelkes gyerek – „jutalmául” légüres térbe kerültem. Ekkor ismét tíz évet dolgoztam Kaposváron és párhuzamosan a Stúdió K-ban. Épp most hétvégén van a Csiky Gergely Színházban a Nők iskolája premierje, amihez ismét tervezőnek hívott Babarczy László. Jó és szép munka.
