Fotó: http://www.foodyny.hu/component/tags/tag/783
1., 1998-ban egy angol tulajdonú kiadónál voltam szerkesztő. Írtam és szerkesztettem egy divattörténeti sorozatot, amikor rájöttem: jobb, ha a fotózásokat is én vezetem, beállítom a tárgyakat, beszerzem a kellékeket, irányítom a fotóst. Angol főnököm kérdően nézett rám akkoriban: „Mi az, hogy stylist?” Nálam így kezdődött, hogy a született affinitásomat a gyakorlatban fogalmazhattam meg. Ezt követően, közel 21 évig – napjainkig – stylistként is dolgozom. Celebeket, civileket öltöztettem, tanítottam, imádom ezt a munkát. Ezt nem lehet igazán tanulni. Végtelen tiszteletem a szakmában elért elismeréseidhez, de azt hiszem, pont az a sikered titka, hogy ha egy területen a csúcsra értél, mindig tovább mész. Mozgásban vagy állandóan. Lakatos Márk egy márka.
Szeretem az új kihívásokat, az újdonságot, talán azért is, mert nem jól tűröm a monotóniát. Azért vannak „hűséges” dolgaim is, amiket régóta csinálok.Nem készültem stylistnak, de igazad van, nagyon hamar elértem ennek a munkának a hazai csúcsára, és elkezdtem keresni azokat a dolgokat, amelyek ezzel a területtel összefüggenek és vonzanak: a színház, az opera, a film a show. Gyerekkorom óta fontos a színpad, ezért a jelmeztervezés irányába fordultam. Fontos volt, hogy a stylist munkából kiindulva olyan területekre is lépjek, amiből minél több élvezetet és energiát tudok nyerni.
2., Szinte mindegyik tevékenység, amivel foglalkozol, ugyanarról a tőről fakad: szembetűnő nálad a szépség tisztelete.
Az univerzálisan értelmezett szépségben hiszek. Nem hiszek viszont a sztenderdekben és a nagy átlagosságban, a középszerben. Az emberi kapcsolataimat sem így élem élem meg. A barátságaimat tisztelem, nem csinálom azt, hogy kihúzom a „barátság-fiókot“ - mint ahogy sokan teszik -, majd becsukom. Tisztában vagyok azzal, hogy még a családom sem az elfogadott társadalmi konvenciók szerinti, pláne itthon. De mindent a teljességgel együtt közelítek, a szélsőségekkel és a középsztenderekkel együtt próbálom a szépséget is megélni.
3., Barokk személyiségnek látszol, igazi hedonista attitűddel. Vajon az „annyira kitöltöm a jelenem, hogy nem foglalkozok a jövővel” kijelentésed valójában mit takar?
Alapvetően nem vagyok tervezgető típus. Annyira szerteágazó és sokféle a fantáziám, hogy borzasztóan lekötnek a tevékenységeim, még szórakoztatni is szoktam ezzel magam. Arra is törekszem, hogy itt és most éljem meg a teljességet, a legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig. Azt gondolom, ez maga az élet. Azt a típusú egyensúlyt igyekszem megtalálni, ami nem mértékegységekről szól, hanem olyan energiák mozgatásáról, amelyek harmóniát és teljességet sugároznak.
4., Lakatos Márk kívülről nagyszerűen felépített brand-nek látszik. Mennyire tudatos ez? Egyáltalán igaz-e a konstruáltság?
Hát akkor ez rosszul látszik. A pályám nagyon spontánul indult, és így is építkezik. Minden, amibe belefogok, nagyon intuitív alapokon mozog. Az érzékeimre hagyatkozom, nem sztárcsináló alapon működöm. Érdekes, hogy pont azok a terveim nem sikerültek, amiket jobban megterveztem, átgondoltam. Sokféle csápom van, ide-oda kapaszkodok, ilyen vagyok, de semmiképpen nem tudatosan építkezem.
Fotó: Luzsicza Fanni
5., Nekem úgy tűnik, hogy a kimagasló műveltséged okán képes vagy szinte mindent – még a gasztronómiát is – a művészet irányából közelíteni. Ez a viszonyítás mankó az életedben?
Elementáris életszükségletem a művészettel való foglalkozás. Az esztétikum, ami a művészet fő mozgatórugója, a lételemem. Az érzelmeimet sokkal jobban meg tudom élni és ki tudom fejezni a művészetekben, mint a való életben. A magánéletemben nagyon nehezen tudom kommunikálni az érzelmeimet, ezért szükségem van a művészet adta kifejezésformákra. Egyik nagy feladatom magammal szemben, enélkül a mankó nélkül is, hogy civilben is ki tudjam nyilvánítani az érzéseimet. Bátran, falak nélkül, nem állandóan védekezve élni a privát életemet.
6., A tevékenység, amiben az ország legelismertebb szakemberei között tartanak számon, nem feltétlenül introvertált, egész lényedet kiteszed a világba, minden gátlás nélkül. Óriási respekt, hogy a belsőd és külsőd is ennyire vállalod. Mégis valami magányt is érzek a személyiségedben. Buli, társaság, kaja… milyen vagy, amikor egyedül vagy? Hogyan oldod, hogyan viseled azt, hogy tehetséges, különösen érzékeny emberként igen sokszor vagy egyedül?
Nagyon szeretek egyedül lenni. Egyre fontosabb a magammal való időtöltés. Régen sokkal jobban féltem a saját tükörképemmel szembesülni. Felszínes emberi kapcsolatokba menekültem ahelyett, hogy magammal tisztáztam volna néhány fontos dolgot. Ma már igényem van az egyedüllétre.
7., Ha valaki azt gondolná, hogy a múzeumok csak azért hívnak meg ismert celebeket tárlatvezetésekre, hogy szélesebbre nyíljon a látogatók köre, tévednek. Inkább arról van szó, hogy megtalálják azokat az embereket, akiknek más oldalát kevésbé ismeri a közvélemény. Te filmtörténetet és filmesztétikát tanultál. Melyik filmre mondanád, hogy számodra az a legnagyobb?
Ez nagyon nehéz kérdés, de talán François Truffaut-tól a Jules és Jim. Sajnos nem járok eleget moziba, kampányszerűen nézek filmeket. Most egy olyan esztétikai projektbe vágtam bele, hogy elköltözöm egy helyre, ahol talán megvalósul egy régi vágyam: hogy igazi mozim lehessen. Egy vászon, egy projektor. Szeretek újraolvasni könyveket és újra és újra megnézni a kedvenc filmjeimet. Csodálatos, ahogy a filmek az életünkkel együtt alakulnak, ahogyan a karakterek hangja és üzenete is változik!
Fotó: Műcsarnok
8., Például David Lynch világa mire késztet?
David Lynch a vörös bársonyfüggöny. A függöny, ami mögül eltűnnek és felbukkannak fura álomfigurák. Szeretek kicsit félni, de Lynch a humorát is nagyon szeretem. Kíváncsivá tesz a szürrealizmusával, akár Dalí vagy Buñuel. Azt hiszem, elég otthonosan mozgok az álom, a mese és az irracionalitás világában.
9., Mennyire kell vigyáznod (kell-e) arra, hogy Lakatos Márk stylist, étteremtulajdonos, filmtörténész, esztéta, social média sztár elkülönüljön egymástól? Sokan a stylist vagy a gasztrosztár vagy bármi más miatt mennek el a Műcsarnokba a tárlatvezetésedre. Sokan talán nem is tudják, milyen mély közöd van a film világához.
Jó szakmám van. Stilizált világban élünk, a 21. században nagyon erős a vizualitás, minden a stylingon múlik. Gyakorlatilag minden, amivel foglalkozom, ezzel függ össze, onnan ered. Még a gasztronómiai tevékenységem is. Számomra egyszerűnek tűnik beszélni például David Lynchről, hiszen azon a nyelven beszél, amit én is használok nap mint nap.
Fotó: Műcsarnok
10., Mit fogsz viselni május 8-án a tárlatvezetéseden. Milyen „csomagolást” adsz a külsődnek, ami Lynch-et és Lakatos Márkot is megmutatja a közönségnek? A szekrény előtt állva mennyire tudatos nálad az öltözeted kiválasztása?
Nem tudom még, hogy mit veszek fel, de tudatos lesz. Az életemnek vannak olyan szakaszai, amikor úgynevezett kapszularuhatárat alkalmazom. Ezek az egész ruhatáram leszűkített változatát jelentik. Ebből minden reggel különösebb átgondolkodás nélkül tudom kiválasztani a ruháimat, fontos, hogy akkor is erős jel legyen a külvilágnak, ha nem nagyon gondolom végig, de a személyiségemet mindenképpen alá kell húznia. Általában ebben is jellemző rám a spontán döntés, ritkán készülök hosszasan egy-egy megjelenésre.
Kíváncsian várom május 8-án a Műcsarnokban, hogy Lakatos Márk tárlatvezetése szóban – és outfitben – mit tartogat.
Köszönöm a beszélgetést!
Fotó: Műcsarnok
írta: Hangyál Judit
