„Az életben az ember nem tud mindent. Belépsz egy szobába, emberek ülnek odabent, és van valamilyen atmoszféra, rögtön tudod, vigyáznod kell-e, mit mondasz, hangoskodnod kell-e, vagy hallgatnod, vagy esetleg meg kell hunyászkodnod – ezeket rögtön tudja az ember. Azt viszont nem tudod, hogy mi fog történni ezután. Az életben nem tudjuk, merre tart egy történet, de még azt sem, hogy egy perc múlva hová fog kifutni egy beszélgetés” – olvashatjuk David Lynch szavait a könyvben (248. oldal).

Emília, a te életedben fontosak a kis titkok, kis történetek?

A kis történetekből áll össze a nagy, az egész életünk, szóval igen, ezeket a kis történeteket nagyon fontosnak tartom. A titkokat viszont nem szeretem, és nem is izgatnak mások titkai. Mivel sem az életnek, sem az emberi létnek nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget, egyszerűen csak sokszor szembejönnek az emberek legbelsőbb tartalmai, ami már nem titok többet, hiszen én például látom.

David Lynch világa nem mindennapi hangulatot kelt, miért tenné, hiszen ez a művészet egyik legelemibb dolga, hogy meghökkent, rávilágít olyan fontosságokra, amit esetleg mi magunk nem tudunk megfogalmazni. Mennyire áll közel hozzád ez a sajátos látásmód?

Egyszerűen fogalmazva: nagyon, kicsit árnyaltabban: nincs két egyforma Lynch-film, a korai munkássága teljesen más, mint a későbbiek, a tévésorozat teljesen más nyelven beszél, mint mondjuk egy fotósorozat, szóval van, ami közel áll ebből a nagyon sokrétű munkásságból hozzám, és van, ami kevésbé.

Milyen viszonyban állsz a félelemmel?

30 fölött mindenki elkezd félni ettől-attól. Halál, elmúlás, betegség, repülés, egy bizonyos kereszteződés az Amerikai úton stb. Aki megpróbálja ezeket elnyomni, az a lelkét strandlabdaként nyomja le a víz alá. Nyomja-nyomja, aztán egyszer csak elfárad, és a labda óriási erővel feltör a mélyből. Aki elnyomja magában a félelmeit, annak valójában a legnagyobb félelemmel kell megküzdeni. Folyamatosan félni attól, hogy mi van odalent a mélyben, és rettegni, hogy melyik pillanatban fog előtörni.

Hogyan kezdtél filmezéssel foglalkozni?

Korábban a dizájn területén mozogtam, bölcsészkarra is jártam, de a filmezés folyton ott motoszkált a fejemben. Forgatókönyveket már régebben is írtam, de rendezni csak nemrég kezdtem. Másodéves vagyok a METU-n, imádom csinálni. Rengeteget kaptam ettől a pár évtől, hihetetlenül felszabadító tud lenni, hogy végre nem motoszkál semmi a fejemben, mint ahogy korábban a filmezés, hanem egyszerűen csak csinálom, ami boldoggá tesz.

Készül filmed a közeljövőben?

Hamarosan kezdődik a következő kisjátékfilmem forgatása, egy újabb munka pedig szinte rögtön azután indul. Már előkészítés alatt van. Nagyon izgulok, ahogy ilyenkor mindig, a forgatásokat megelőző egy hetet legszívesebben kitörölném az életemből.

Számodra mit jelent a díj, amit most elnyertél? Fontos a megmérettetés?

Ez az első díjam! Nagyon fontos. Ehhez mondjuk hozzátartozik, hogy idáig nem neveztem sehová semmivel. Pont jókor jött ez a visszajelzés, hogy nem olyan rossz, amit csinálok. Szóval nagyon köszönöm!

írta: Hangyál Judit