Képpraxisok 2: Lukáts Andor, Várady Róbert, Alexander Gyenes - 2. rész

LUKÁTS ANDOR SORSKÉRDÉSEI

Fotó: Műcsarnok

A Képpraxisok sorozat következő művésze Lukáts Andor, akiről képtelen vagyok elfogulatlanul beszélni. Decemberben a következő blogbejegyzésemben interjút olvashatnak vele. A készítése alatt gondolatban visszarepültem vele a kaposvári évekbe, beszélgettünk meg nem valósult forgatókönyvekről, talán a legerősebb benyomásom az volt, hogy végig az emberről beszélt: sorsokról, szeretetről, empátiáról, életről.

Most decemberben, a Műcsarnokban egy egészen más oldalát mutatja, videóinstallációja különös koncepció alapján készült.

A legnagyobb várakozással indulok a Műcsarnokba, hogy régi és új, nagyon közeli és kissé távolabbi portréfotói között találkozzak fiatalságom egyik példaképével, Keleti Éva fotográfussal. Életmű-kiállítását egy általam nagyra tartott kurátorral és fotográfiai szakemberrel, Szarka Klárával közösen állították össze. Izgulok. Nagyon szeretem, amit Keleti Éva csinál, ezért kissé nehéz nem elfogultan, régi emlékek feltolulása közepette beszélgetnem vele. 

Fotó: Műcsarnok

Egyéni utakat járó, kísérletező életművek futnak össze a Műcsarnok terében a festészet, grafika, plasztika, videó és fotó műfajaiban.

A Képpraxisok című 2014-es, nagy sikerű kiállításegyüttes továbbgondolását kínálja ezen a télen a Műcsarnok.

Miután láttam az ‘I can’t Wait’ című filmet, amelyben hihetetlen feszültség működik a szó és a cselekvés között, valahogy úgy képzelem, a piros fonal mindig Bloch keze ügyében van, hogy bárhol, bármikor, ha érzése, gondolata támad hozzákapcsolhassa az eddigiekhez és rámutathasson az elkövetkezőkre.

Fotó: Műcsarnok

November 20.

1989-ben ezen a napon fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Gyermekek Jogairól szóló Egyezményt, mely – többek között – Goethe hitvallását is tükrözi.

A Gyermekjogi Egyezmény teljes konszenzuson alapuló nemzetközi megállapodás, ami azért jött létre, hogy a világ minden országában ugyanazokat a gyerekjogokat tartsák be. Van még tennivaló azon a téren, hogy valóban az egész világra kiterjedjen ez a magától értetődő szemlélet, de a UNICEF képviselői jó úton haladnak. Az ígéretek még nem teljesültek maradéktalanul, számos helyen még napjainkban is sok gyereket fosztanak meg a jogaiktól.

Fotó: Műcsarnok

Sylvia Plachy fényképei rendkívüli módon képesek megérinteni: nemcsak a belső képeinket mozgósítják, hanem a lélek mélységébe is utat nyitnak. Emlékeink, álmaink, képzeletünk kísértetiesen gyönyörű díszletei közé visznek.

Tiszta szívvel festeni címmel négy művész – Szotyory László, Kondor Attila, Konkoly Gyula és Lajta Gábor – munkáiból látható kiállítás a Műcsarnokban. A kiállításegyüttesen átívelő összekötő kapocs erős: mind a négy alkotóra igaz, hogy csak tiszta szívvel szeretnek festeni.

A sajtóbejáráson Szegő György művészeti igazgató hangsúlyozta, hogy ennek a tárlatnak a művészei par excellence festők, függetlenül attól, hogy nem mellesleg filozófusok és költők is. Így fogalmazott: a festészet az emberiség olyan kultúrkincseit foglalja magába, amelyeknek „fölhagyása bűn lenne”, a mostani kiállítás pedig a festészet ünnepe; a Műcsarnok ezzel a kiállítással csatlakozik a Magyar Festészet Napja októberi rendezvénysorozatához.

Valljuk be, mindenkit érdekel, mi van az ajtón túl. A kíváncsiság az egyik legemberibb tulajdonság, ráadásul dinamikus mozgatórugója a fejlődésnek. Lajta Gábor Az ajtón túl című kiállításán három teremben az utóbbi 34 év jellegzetes alkotásait láthatjuk.

Fotó: Műcsarnok

Fotó: Műcsarnok

Visszajöttem.

Tiszta szívvel festeni? Tiszta szívvel élni? Csak úgy, csakis úgy érdemes.

Talán ez köti össze a legerősebben a Műcsarnokban most látható, négy festőművész munkáiból válogatott kiállításokat.

Fotó: Műcsarnok

Édesapám nagynénje örökül hagyott a húgomra és rám egy-egy képet: két korai Szász Endre grafikát. Együtt élek a képpel, mindennap ránézek. Szeretem. Művészettörténész barátnőm szerint nem Szász Endre rajzolta. Nem érdekel, mert közel áll hozzám. De belegondolni abba, hogy valaki komoly pénzt ad egy-egy képzőművészeti alkotásért, akár gyűjtés vagy kereskedés céljából és hamis képet kap… na, az nagyon bosszantó és felháborító. Laikusként azt gondolom, hogy csak a nagyokat hamisítják – hiszen annak van busás anyagi haszna –, olyan ez, mint amit a parodisták mondanak: csak egyéniségeket lehet utánozni.

Akit hamisítanak… az már valami! Az értéket képvisel. Ezzel a bűncselekménnyel pedig hihetetlen károkat okoznak a piacnak, a galériáknak, a hitelességnek és minden műkedvelőnek.Van megoldás.

Végvári Zsófia a Festményvizsgálati Labor alapítója. Vizsgálati asztalán már Munkácsy, Rippl Rónai, de Renoir és Monet is feküdt.