Tiszta szívvel festeni? Tiszta szívvel élni? Csak úgy, csakis úgy érdemes.
Talán ez köti össze a legerősebben a Műcsarnokban most látható, négy festőművész munkáiból válogatott kiállításokat.
Fotó: Műcsarnok
Óriási köszönet a négy kurátornak, Mayer Mariannának, Rockenbauer Zoltánnak, Kondor-Szilágyi Máriának és Horváth Éva Mónikának, hogy a kiválasztott, igazán tiszta szívvel és gondolatisággal, és nem utolsósorban virtuóz technikai tudással alkotó festőket négy önálló életműből rendezett kiállításon külön, de mégis erős kapcsolódásokkal tették elénk. Nem volt elég egyszer megnéznem a tárlatokat, vissza kellett térnem, hogy teljesen, nyitott szívvel befogadhassam.
A négy művész – Szotyory László, Kondor Attila, Konkoly Gyula és Lajta Gábor – különböző életszakaszban, más-más érzelmi és gondolati háttérrel, de tiszta szívvel festenek. Képeiken érezhető, hogy az alkotó öröm adja számukra az igazi inspirációt.
A hagyományos bölcseletben a szív és a belőle áradó érzelmek az ember közepét, a teljesség kiindulását jelentette. Felülírta az ész, az akarat és a gondolat erejét és fontosságát is, kihangsúlyozva, hogy mindezek együttes értelmét az érzelmek emelik a legmagasabb szintre.
A négy festő mindegyike egész életével és látásmódjával azt festi, ami az őt körülvevő világból a legjobb közeget teremti számára. Vélhetően nem csak a végeredmény, de az alkotó munka folyamata okozza számukra a legnagyobb örömet: örömfestészet ez a javából. Pláne, ha az alkotóöröm „átmegy” a Műcsarnok nézőihez.
Fotó: Műcsarnok
Kondor Attila Szabadságtapasztalat című kiállításán a festmények, grafikák, filmek kiindulópontja azoknak az alkotói és gondolkodói folyamatoknak a tudatosítása, amelyek során a látványvilág jelenségei festői és filozófiai tapasztalattá válhatnak.
Kondor az új festőgeneráció egyik legfigyelemreméltóbb alakja. A mai elvárások által diktált, felgyorsult korunkban munkáinak statikus látványvilága megállásra, szemlélődésre késztet, így a hagyományokhoz visszanyúlva tör ki a ránk zúduló információrengetegből.
Kondor Attila munkáiban az erős perspektívák, tükrözések, és – a vizek felületének érzékletes ábrázolásával – tükröződések jelennek meg a néző szeme előtt. A múlt idő jelenné válik és kortalanná. Egyedi a festő által használt embernélküli tájábrázolás is, mely eseménytelen mozdulatlanságával gondolkodtat el. Jellemzően plasztikus, axonometrikus alakzatokat ábrázol metafizikus ablakokkal, a klasszikus épületek monokróm háttér előtt helyezkednek el.
Kurátor: Mayer Marianna
Fotó: Műcsarnok
Konkoly Gyula / 68 – 78
A gazdag és szerteágazó életművet felvonultató Konkoly Gyula az Iparterv-generáció egyik legismertebb képviselője, különféle avantgárd és neoavantgárd kísérleteket követően tért vissza a figuratív festészethez. „A 21. század érkeztével, mint kiderült, rajtam kívül másoknak is elegük lett a kényelmesen uralkodó doktriner akadémizmusból, és tiszta szívvel elkezdtünk festeni. Így egy közérthető, életvidám, új képzőművészet van születőben” – nyilatkozta egy alkalommal.
Kurátor: Rockenbauer Zoltán
Fotó: Műcsarnok
Lajta Gábor megmutatja nekünk mi van az ajtón túl: az 1985 és 2019 között készült képekből válogatott kiállítás egyfajta „konceptuális retrospektív”, amely három teremben a művész festői működésének 34 évének jellegzetes darabjait mutatja be. Nem évről évre, sokkal inkább a különböző korszakok munkáinak egymáshoz viszonyulás mentén, ahogy az ismétlődések, módosult visszatérések láthatóvá válnak. Festőként igen hosszú utat járt be a kezdeti fél-absztrakt periódustól a figurális festészetig. Első, fekete-szürke, monokróm hatású geometrikus alkotásain szűk környezete puritán módon való megjelenítésének módja foglalkoztatta, különösen a fénybeszűrődés jelenségei izgatták. Aktuális témái a nagyvárosi szubkultúrák és alakjaik, portrék és aktok. Művein kiszakítva a világból, egy-két alak jelenik meg, korai alkotásairól ismert szürke, geometrikusságában hangsúlyozott, kiüresedett térben. Ábrázolásmódja reális, látványszerű, de egyéni dinamikus látásmódot és bonyolult festői megoldásokat követ.
Kurátor: Kondor-Szilágyi Mária
Fotó: Műcsarnok
Szotyory László: A vágy titokzatos tárgya
A kiállítás-látogatónak létbeli elbizonytalanodás élményét adhatja, ahogy Szotyory László festményeit nézve „A lét elviselhetetlen könnyűsége” és a „A lélegzetvétel elemi szükséglete” megfilmesített történeteiből kiválik valami, és összeolvad egyetlen virtuális létezővé, festői úton alakul testérzetté és egzisztenciális lehetőséggé egyaránt.
Festészetére jellemzők a rendkívüli könnyedséggel megfestett, kevés színnel visszaadott, érzékletesen megformált jelenetek, melyek gyakran filmek, képek, műalkotások közvetlen hatására születnek. Szotyory kedvelt témái közé tartozik az amerikai táj, a mozi és az autók. Észak-Amerika mellett a másik kedvelt témája a Mediterráneum, a parkok, az itáliai kertek, illetve a nők, akiknek portréi nem konkrét modell utáni arcok, hanem különböző élmények, emlékek után készült, képzelt arcmások. Képeinek hangulata különös, rejtélyes, sokszor álomszerű. Legutóbbi képei itáliai kerteket ábrázolnak, tematikában tehát hasonló a korábbi művekhez, de az előzőekkel ellentétben itt az elbeszélés mellett dominánsabbá vált az absztrakt festői gesztus, mellyel a művész egységes festői motívumra törekszik. A képek levegősek, több helyen üresen marad a vászon és az áttetsző festék alatt sokszor a szénrajz is felsejlik. A képein ábrázolt parkok, kertek, erdőrészletek mind-mind olyan helyszínek, melyeket ő maga is szívesen bejárna. Szotyory számára a park mindig egy be nem fejezett történet színtere, talányos hangulat, titok lengi körül a könnyed ecsetvonásokkal megidézett tájat.
Kurátor: Horváth Éva Mónika
írta: Hangyál Judit