Az 1990-es években és a 2000 évek elején rengeteg képzőművészeti kiállítást látogattam Budapesten. Akkor fordultam a színháztól a kortárs képzőművészek felé. Főként a fotográfiai trendek érdekeltek, de „mindenevővé” váltam. Akkor láttam a Liget Galériában (fontos hely volt, mindent néztünk ott), szóval emlékszem az Identitás című kiállítására, amelynek fotóit egy magyarországi menekülttáborban készítette. Afgán és iraki gyerekeket ábrázolt, akik illegálisan, embercsempészek segítségével kerültek Magyarországra. Szépek voltak, tiszták és bizalommal teli volt a mosolyuk. Ugyanúgy, ahogy egy francia, magyar, amerikai vagy orosz gyereknek. Most, hogy felelevenítettem az Ön képeit, eszembe jutott, hogy az egyik képen egy kisfiún „Forever Friends” feliratú póló volt. Ez a kiállítás és az azt követő projekt ugyanebben a témában az emberi és művészi szolidaritás iskolapéldája volt. Képzőművészként zavarja-e, hogy a világ nagy „mozgató trendjei” semmit sem változnak? Ma is csinálhatna egy ilyen sorozatot, akár ugyanabban a táborban. Mintha az iskolában a „…és mi ebből a tanulság” résznél mindenki hiányzott volna.