Műcsarnokblog

„Megláttam az angyalt a márványtömbben, és addig véstem, míg ki nem szabadítottam.” (Michelangelo)

Ámmer Gergővel beszélgettem - Derkó 2020 | Képzőművészeti ösztöndíjasok pályázati kiállítása

2020. március 18. - Műcsarnok Kunsthalle Budapest

Nem voltam túl jó viszonyban a szobrokkal. Zavart a megmásíthatatlanságuk. Azután Rómában megláttam Michelangelo Mózes szobrát és elsírtam magam. Azóta másképp állok a kőbe zárt szépség által felém irányuló mondanivalóhoz.

A Műcsarnok Derkó 2020 kiállításán a művészi pálya kezdetén kapható legmagasabb elismerést, a Derkovits-ösztöndíjat idén elnyert fiatal alkotók műveivel, festményekkel, kisplasztikákkal, installációkkal, és mellettük szobrokkal is lehet találkozni. A „Derkó” az első belépő a hivatásos, magyar képzőművészeti világba. A díjazottak mindannyian 35 év alattiak, szívmelengető volt látni a megnyitón a kissé még zavarban lévő, tiszta tekintetű, reményteli fiatal művészeket.

Itt találkoztam az 1988-ban született Ámmer Gergő szobraival.

 derko_altalanos.jpg

- A munkáidon azt látom, hogy tiszteletteljes kapcsolatban állsz az antik szobrászattal, ugyanakkor a kortárs jegyek is nagyon erősen jelen vannak a szobraidban.

Tetszik ez a személyes történet a Mózes szoborról. Jó hallani, hogy ilyen erős hatással lehetnek másokra is, nem csak a műtárgyak, de a művészet egésze. Azt lehet elmondani az ennyire közismert munkákról, hogy létezik az a varázserő és energiaáramlás, amit folyamatosan keresni próbálok. Az a fajta időtlenség, amit a klasszikus szobrok képviselnek  és uralnak, ahogyan megszólítanak minket, gyakorlatilag ez az, ami adja a zamatot. Arra törekszem, hogy ezt megidézhessem a szobraimmal. Ezekből táplálkozom, úgy, hogy nem igazodási pontoknak tartom őket, hanem erős élményeket keresek bennük, mint amit Te meséltél a Mózes szoborral kapcsolatban. Ezeket élem újra és igyekszem átadni a szobraimmal.

- A szobraidban erős reflektálást érzek a médiából ránk zúduló „tökéletes test” megfogalmazására.

Semmiképpen nem akarok állást foglalni, de ez igaz, az itt, a Műcsarnokban látható Dávid szobrom is erről szól. Inkább üzenetet szeretnék megfogalmazni, nem elsősorban a külsőségeit ragadom meg a testképnek az általam ábrázolt objektumban. A belső kételyekre szeretném felhívni a figyelmet. Mindannyiunkban vannak ilyenek. Úrrá kell lenni rajtuk, szerintem csak így tudunk boldog életet élni. A külső hatással van a belsőnkre és fordítva is.  Ezzel a szoborral nem akarok állást foglalni, nem akarok kinyilatkoztatni, de Dávid és Góliát harca mindig és mindenhol jelen van, erről szól az életünk. Mi döntjük el, hogy melyik pozíciót választjuk éppen.

ammer_20200220_derko_megnyito_mucsarnok-63.jpg

Fotó: Nyirkos Zsófia

- Szembetűnő az anyaghasználat harmóniája. Hogyan teremted meg az egyes anyagok között az átjárást? Mitől függ, hogy éppen melyik anyaghoz nyúlsz?

Fontos a gondolat, amit életre akarok hívni, mindig ehhez rendelem a megfelelő médiumot, az anyagot. Itt a Műcsarnokban látható a diplomamunkám, már említett Dávid, andezitből kifaragva, a mellette lévő szoborpár pedig az Oidipusz és a Szfinx gipszből. Nagyon erős a kontraszt az általam használt anyagok között. A Dávid az állandóságot képviseli, a mondanivalómat az andezit használatával is szeretném időtlenné tenni. A másik szoborpár egy klasszikus történetet örökít meg, illetve annak csak egy pillanatát.

- Őrült ötletnek tűnik, ha egy pillanatra a levágott fejet, ami a szobor lábánál hever, behelyettesítem az alkotóval? Túl egyértelmű a hasonlóság...

Egyáltalán nem, sőt. A Góliát fej az én portrém. A Dávid szoborral azt is szerettem volna kommunikálni, hogy a saját frusztrációmat hogyan tudom leküzdeni. Ez egy vallomás, a lelkem felszabadítása, és úgy érzem, valamiféle alkotói katarzist hozott nekem. Firenzében olyan erők hatottak rám, amiket újra és újra szeretnék megélni és visszaadni a szobraimon keresztül.

ammer_1.jpg

Fotó: Műcsarnok

- A Műcsarnok-beli megmutatkozás milyen hatással van az életedre?

Minden művész, kortól függetlenül, eljátszott már a gondolattal, hogy szerepeljen a Műcsarnokban. Olyan nimbusza van ennek a helynek, hogy mindenki szeretne itt szerepelni, óriási lehetőségként és kitüntetésnek élem meg, hogy a szobraimat itt láthatom. Az ösztöndíj pedig egy komoly biztonságot ad. A szobrászat meglehetősen költséges képzőművészeti ág, így nagy segítség a kezdő években a Derkovits-ösztöndíj. Ha egzisztenciálisan biztonságban vagy, az mindenképpen koncentráltabb és elmélyültebb alkotómunkához vezet.

ammer_20200220_derko_megnyito_mucsarnok-28_2.jpg

Fotó: Nyirkos Zsófia

 

írta: Hangyál Judit

A bejegyzés trackback címe:

https://mucsarnok.blog.hu/api/trackback/id/tr1815532770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása