Műcsarnokblog

Szabadjáték / II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon - Beszélgetés Szita Barnabás képzőművésszel

2020. május 26. - Műcsarnok Kunsthalle Budapest

Beszélgetés Szita Barnabás képzőművésszel

szita_barnabas_1.jpg

- Milyen a képzőművészetnek a számodra legkedvesebb, legkifejezőbb nyelve?

Az érzelmi vagy hangulati alapú képalkotás messze áll tőlem. Tulajdonképpen sajnálom, hogy ebben nem vagyok túl jó. Irigylem azokat, akiknek az érzelmi életük dinamikája motiválja a műveik születését, akik magát az alkotás folyamatát egzisztenciális mélyrétegekben élik meg. Felszabadító lehet. Ugyanakkor a művészetet nem terápiának tartom, az alkotás folyamatának nincs köze a saját érzelmi életemhez, sokkal inkább a szellemi világomhoz. Ennek ellenére nem hiányzik belőle az intuíció, de az ilyen típusú „szabad alkotás” nem a sajátom. Inkább kigondolt, jelentésekkel teli közlendőket öntök képi formába. A munkáimban általában jelentésekkel foglalkozom, így kézenfekvő lenne a konceptualitáshoz kötni, de igazából nincs felvállalt irányzat, ami mentén alkotok.

- Képeidet nézve rögtön szembetűnik, hogy milyen erősen hordozzák a kommunikáció fontosságát. Ebből a szempontból a kedvencem a szegedi művésztelepen készült sorozat. Görbe tükör a igazság és hazugság vetületéről. Nem távolodik a befogadótól, sőt, hihetetlenül közel hozza őt a művekhez. Szinte behúz a képbe.

Szerintem a képzőművészet ugyanúgy kommunikáció, mint az irodalom, csak mi képi hasonlatokkal élünk. De lehet, hogy ez öncélú magyarázat, mert valójában frontális a viszony itt: leírom, lefestem, amit érzek vagy gondolok, a befogadó meg azt kezd vele, amit akar. Hogyan működik ez a kommunikáció? Úgy, hogy van egy közlendő, amit hallani vagy látni lehet, ennek a megértése pedig (már a megértés módja is) létrehoz egy belső választ, így jön létre egy „szellemi pingpong”.  Ha ezt az analógiát vesszük alapul, a néző bevonása a cél, de a módszertana műtípusonként eltérő lehet. A legújabb kísérleteimben olyan grafikákon dolgozom, amelyek AR virtuális réteggel egészülnek ki, a néző aktuális szemszögén múlik azok láthatósága. Nem véletlen, hogy kommunikációs eszközként működik. Az interaktivitás közlendő nélkül, csak önmagában, nem feltétlen válik a munka előnyére. Úgy gondolom, nem csak a rébuszok, cirádás hasonlatok vagy jól eltalált metaforák képesek elmondani valami újat, hanem az ismétlés, a sima láttatás is. Ez az alapja a szegedi munkának is. Néha elég önmagukban felmutatni dolgokat.

szita_barnabas_2.jpg

- Fiatal alkotóként hogyan látod: elbillenhetünk-e az igazság felé? Van rá esély? Egyáltalán fontos-e, hogy kinek van igaza, vagy hogy kinek nincs?

Nagyon pontos és fontos kérdések ezek a saját alkotói és belső, lelki utamon is. Azt hiszem, nem fontos, hogy kinek van és kinek nincs igaza; azt sem gondolom, hogy az igazság valakinél, vagy valami lokalizálható pontban létezik. Úgy képzelem, hogy ez az egész egy nagy sziklamászás: kijelölünk alapigazságokat, rácsodálkozunk. Ez a fix pontjaink kiindulása, ezek segítségével haladunk előre a mászásban. Mindenki a saját szikláján. Lehet, hogy majd a végén röhög egy jót a szikla, hogy ő maga az igazság, nem csak a csúcsa, hanem az összes oda vezető pontja is. Sokáig azt gondoltam, hogy a tanulás folyamata valami olyasmi,  hogy kimondhatok valamit a dolgokról: megismertem, elnevezem. Ma már úgy gondolom, hogy az egyetlen „igaz” mondat, ami elhangozhat a megismerés folyamatában, ez: „én, ebben a pillanatban így látlak”.

Mostanában sűrűbben nézek az égre, mint máskor, talán válaszokat várok: vigyáz ránk a „fent”, vagy elpusztít? Most a legnagyobb bizonyosság az, hogy a jelenlegi helyzet mindannyiunkra érvényes, senki nem különbözik a másiktól. Egyformák lettünk. Mi az üzenete ennek? Mit kell megértenünk?

Nekem ugyanaz a leginkább reményt keltő, ami a legijesztőbb is: a szabadságunk. Nem vagyunk bedrótozott marionett-bábuk. Nem fognak felrántani a baj elől a bábozók. Dönthetünk úgy, hogy ezt javunkra fordítjuk. Ijesztő veszélyeztetve, elveszve lenni a világban, de valójában az egónk békeidőben eléggé kikérné magának, ha atyáskodóan „megmentenék”. Válaszokat nem föntről kell várnunk, hanem a felfelé nézésünkben. Nem sikerült még megragadni azt, hogy az ég hogyan néz le ránk, csak próbálom elképzelni a szemszögét. Hiszek abban, hogy a fásultságnak, a megrekedtségnek jó feloldása, ha ugyanazt máshonnan is megvizsgáljuk, például egy ilyen speciális helyzetben, mint amit most élünk át. 2020-ban ez igazán kurrens kérdés, és csak találgatni lehet, hogyan látszik ez kívülről/felülről/máshonnan. Most a járvány kapcsán különösen aktuális, hogy minden gondolatunkat, kultúránkat és szellemi pozíciónkat megelőzi a saját kiszolgáltatott testi mivoltunk. Ebben mindnyájan egyformák vagyunk. Ha az a kérdés, hogy mit kellene értenünk ebből, hát pont ezt: egyformák vagyunk. Hogy mi az üzenet? Nagyon szubjektív. Nekem az, hogy nem csak az egymás közti, társadalmi relációinkban, de még az individuális, test-lélek-szellem relációban sem áltathatom magam azzal, hogy ezek priorizálhatók.

szita_barnabas.jpg

Mit jelent részt venni egy 200 fős magyar képzőművészeti válogatásban, mint amilyen a Nemzeti Szalon?

Mindenképpen elismerés, hálás vagyok, hogy részt vehetek a kiállításon. Szerintem egy képzőművész furcsa kettősségben alkot, egyrészt van motivációja, hogy közöljön és közvetítsen valamit, másrészt a verbális kommunikációban vagy a szereplési vágyban általában nem annyira perfekt, ezért sem szavakat, sem személyes jelenlétet nem használ ahhoz, hogy kifejezze magát. A képein keresztül kommunikál. Úgy érzem, a képalkotó lelki alkata egyszerre introvertált és exhibicionista. Azt kell mondjam, minden álszerénység nélkül, hogy ez az elismerés, hogy kiállíthatok a Műcsarnokban, nagyon motiválóan hat rám.

írta: Hangyál Judit

A bejegyzés trackback címe:

https://mucsarnok.blog.hu/api/trackback/id/tr7915717692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása