És talál is. Tavaly januárban a Műcsarnokban, a Rejtett történetek kiállítás keretében találkoztam először az Élőkép Színházzal. A Fénygolyók című produkcióval absztrakt, metafizikus, vizuális színházat vittek a közönség elé. Őrület volt. Soha nem éreztem ennél közelebb a színházat magamhoz. „A gömb magja a pont. A pontban elfér minden.” Éppen ezt a „mindent” éreztem végig a produkció alatt.
Fotó: Műcsarnok
Szeretném idézni Szegő György írását, melyet a Fénygolyókról írt a Magyar Építőművészet 2018/3. számában:
„A Fénygolyók egy hangsúlyos fényeffektekbe ágyazott költői vízió. (...) Nem a Biblia, nem a Zohár, hanem egy ezoterikus ihletésű szöveg Mallász Gitta Az angyal válaszol című művéből. (...) Felsejlik egy táncos, középkort idéző fehér jelmezben, akiről Hildegard von Bingen áhítatos figurája jut eszembe, fején mintha a zsidókat megbélyegző korabeli fejfedők mását viselné. A fejviselet fénypontja a sapka bojtja. A bolygómozgás törvényeit a táncos nyakának, törzsének csavarása, a Kis gömb perdítése teszi kozmikus léptékűvé. „Minden mozog” mondja egy hang, „Minden ugyanabból az anyagból van: fényből”. Emberi arc úszik be, alig megvilágítva, a fekete ruhás figura profilja. Hold vagy angyal? Egymás mögé kerülnek. Ember és angyal kapcsolatát táncolják el? (...) A következő jelenet a szívről beszél, a kegyelem helyéról, a Kehelyről. (...) „A világ szívdobbanása a te szívdobbanásod.” (...) Harmadik tételként egy tradicionális zsidó kegytárgy, a hétágú gyertyatartó, a menóra „lángjai” sorban kigyúlva világítanak bele a sötétségbe. Szférikus ütőhangok közepette a hetes számhoz kapcsolódó misztériumok szövegeit halljuk. (...) „Minden lét csak tünet. Angyal, ember, állat, virág, kő – csak kép. Minden Ő.” A menóra távvezérelt izzói felizzanak a vers ritmusára. „A Végső Ok, a nagy titok. Minden lét egy lélek, de együtt a hét: az ember.” (...) Peter Brook ötven éve Az üres tér című könyvében megírta a kortárs színpadtér bibliáját. Ezzel az előadással megszületett egy szakrális apokrif változat a színpadon, amelyben a zene, a tánc, a szöveg és a fény egyenrangú alkotótársak tudtak lenni.”
Az Élőkép koncepciója teljesen újszerű megközelítést és látásmódot fejez ki: a teljes és legmélyebb képzelet felnyitását és átélését. A társulat minden megnyilvánulásában ott van ennek közvetítése, teljes átadása iránti vágy által vezérelt nagybetűs művészet.
Érzéki, érzékeny, nagyon erős látványvilág. Gyönyörködtet és magával visz. Nekem ebben a világban az a legkülönlegesebb, hogy tökéletesen természetes.
Semmi erőltetettség. Semmi idegen.
Fotó: Műcsarnok
Az Élőkép alkotói világa a vizuális kommunikáció és a színház metszetében helyezkedik el. Munkáiban a kép, képzet és képzelet szerves egységet alkot az installációval és az előadó-művészettel.
A formáció 2004 óta egyesület formában működik, alapítója és vezetője Bérczi Zsófia vizuális kommunikáció tervező. A formáció projekt jelleggel működik, melyekhez egyedileg keres alkotó- és munkatársakat.
A Sziget Fesztivál szervezőit köszönet illeti, hogy lehetőséget adnak arra is, hogy a legkülönfélébb zenei ízlést kiszolgálják, de főképp azért, hogy teret adnak a művészet más területein mozgóknak is. Az egyik leglátogatottabb és egészen biztos legérdekesebb program az idei Szigeten is az Élőkép projektje volt. 2000 - óta Szigetlakók.
JI CSING LABIRINTUS, interaktív,önismereti barangolás, rituális előadás.
Az Élőkép Színház nyolcszögletű labirintusában az ősi kínai javaskönyv, a Ji Csing, azaz a Változások könyvének üzeneteit kelti életre. A látogatók nyolcasával lépnek be a labirintusba, a bejáratnál – életük aktuális kérdésére fókuszálva – egy nyolcszögletű kerék segítségével kipörgetik maguknak azt a két jelet, melyeket a labirintusban bolyongva az azoknak megfelelő szereplőkkel interakcióba lépve fognak tudni önmagukra vonatkoztatni és megfejteni.
Fotó: Tankó Barnabás
Ha művész közelében élsz, nem ritka, hogy meghökkentő asszociációkat oszt meg veled. Jó pár évvel ezelőtt egy belgyógyászati vizsgálaton fotográfus férjemnek egy gyomortükrözés lehengerlő élményében volt része. A vizsgálat előtt már azon gondolkodott, hogyan fogja összehangolni a fizikai szenvedést és a művészi akaratot, hogy fotón láthassa a beleit. Mindenképpen meg akarta győzni az orvost, hogy a felvételt valahogyan magával kell vinnie a rendelőből. Még jó, hogy az orvosok sok mindent látnak pályájuk során, szeme nem rebbent a doktornőnek. „Sajnos, uram erre nincs lehetőség!” Persze az ötlet, a bélről készült fotósorozatról (afféle „utazás a beleim körül”) alkalmasnak látszott a továbbgondolásra, így lett belőle egy – eddig még meg nem valósult – kiállítás, amiben a művész kapszulába zárt miniatűr fotográfiákat nyel le, és a fent említett képalkotó eljárással belülről lefilmezik. Az ötlet a tudomány és a művészet kapcsolatából született.
El is felejtettem az egészet – egészen mostanáig, amikor megláttam, hogy szeptember 27-én 18.00 órától a Műcsarnokban, a Kutatók Éjszakáján az Élőkép Színház Organus (Utazás a bélben) címmel mutat be produkciót (installáció: Tankó Barnabás, Bérczi Zsófia, animátorok: Timár Dorka, Bérczi Zsófia, koncepció: Bérczi Zsófia).
Az előzetesen regisztrált látogatók egyénileg vehetnek részt egy néhány perces testi-lelki-szellemi emésztést segítő utazáson egy bélre emlékeztető installációban. A program során vizuális és auditív hatások mellett taktilis élmények megtapasztalására is lesz lehetőség.
Figyelem: kényelmes ruhában, mezítláb! Különleges utazásra fel!
írta: Hangyál Judit
