Fotó: Műcsarnok

A szakmai életrajzából egy hihetetlenül sokrétű, gazdag életpálya rajzolódik ki. Hogyan lett építész, mikor döntötte el, hogy a tervezőasztal mellett lehet boldog és teljes a szakmai élete.

Édesapám, Ferencz István építész rajzasztala mellett nőttem fel. Abban az időben Miskolcon éltünk. Ötéves korom óta vonz az az élet, amit mellette tapasztaltam. Mindent az édesapámtól lestem el, szakmai és emberi tulajdonságokat egyaránt, úgy, ahogy azt egy gyerek teszi: öntudatlanul, a maga természetességével. Édesapám birtokolt valami megfoghatatlant, egy titkot, amit meg akartam fejteni, tudni, hogyan csinálja, így nem is volt kérdés, hogy ezt a hivatást választom.

A Néprajzi Múzeum látványterve számomra olyan, mint egy szimfónia. Azt hiszem, most értettem meg igazán, mit is jelent valójában a goethei aforizma: „az építészet megfagyott muzsika”. Lenyűgöző  hatás, szinte hallom a zenét, ahogyan gyönyörködöm benne. Az építész emocionális hozzáállása érdekel. Mi történik a tervezőasztal és látványterv megjelenítése között?

Ez egy hatalmas és nehéz kérdés. Pontosan ez a téma érdekelt a doktori iskola éveiben. Erről a témáról, vagyis az intuitivitásról írtam a doktori értekezésemet. Ahogy a formáló emberi kéz és a formálódó anyag között történik valami, úgy működik a szellem és a ceruzát megragadó kéz között is. Egy kapcsolat keletkezik és valami kimondhatatlan. Megtörténik a gondolat valóságba emelése. A megfoghatatlan a rajz által ölt testet. Ez a test még nagyon sérülékeny, úgy, mint a költő leírt sorai. Ez a kis rajz maga a gondolatprogram, ami végig kíséri a mű végső valóságba emelését. Szakmai neve gondolatrajz. Rajz sosem születik gondolat nélkül. A gyerekek ezt nagyon tudják. A titok annyi, hogy meg kell őrizni azt a képességet, amit gyermekkorban lényünk teljes átadásával birtokoltunk. Gyerekként még természetesen közlekedünk az álmok világában, míg felnőttként sokszor meg kell érte küzdeni. Ha az érett ember megvívja ezt a nemes küzdelmet, akkor alkotásként visszaadhatja mindazt, amivel gyermekként elindult az úton.

Egyelőre még csak a helyszínen, a Műcsarnok mögötti felvonulási téren lévő daruk sejtetik, hogy megkezdődött a megvalósítás, de a terv máris számos díjjal büszkélkedhet, hiszen az idén elnyerte a világ legjobb középületének járó díjat. Ha egyetlen dolgot kellene kiemelnie az épülettel kapcsolatban, az Ön számára mi lenne a legfontosabb üzenete?

A csodavárás, amire a magyar ember mindig is képes volt és lesz.

Mekkora terhet jelent, hogy napjaink legnagyobb európai kulturális beruházásában, a Liget Projektben Ön tervezheti a Néprajzi Múzeumot? Magyar építészként, művészként egyáltalán teher ez, vagy inkább áldás?

Nem teher. Áldás. Azt gondolom, hogy az igazán nagy tett a Baán László miniszteri biztos által megálmodott európai léptékű kulturális projekt. Mi csak megpróbáljuk a lehető legtöbbet hozzátenni ehhez, hogy a gondolatból valóság legyen.

Ön szerint mi volt az, ami a győzelemhez vezetett? Azt hiszem, a rendkívül pontosan átgondolt szakmai koncepción túl még valami másra is szükség volt, hogy magyar alkotóként megmutathassa a világnak, hogy nekünk is megy ez.

Igen. Az kevés, ha valaki erőből akar megküzdeni a sikerért. Azt gondolom, ha helyesen tesszük fel a kérdést, akkor választ kapunk. Ez az élet minden területén így van. A múzeum esetében összetett a kérdésfeltevés. Mégis, a legfontosabb kérdés mindenek felett az, hogy kinek épüljön és milyen céllal. Az épület két kiemelkedő szárnya a földig ér, és azt várja, hogy a megálló időben az emberek felsétáljanak rá. Nekem ennyi elegendő volt. Az emberek iránti tiszteletadás jellemezte a teljes tervezési folyamatot. A nagyszabású, íves geometria birodalmától a belső terek izgalmán át a néprajzi mintagyűjteményes homlokzat kialakításán keresztül végig e cél vezetett.

Fotó: Műcsarnok

Ennek a projektnek a megvalósulása küldetésnek tekinthető. Ugyanakkor nagyon sok szempontnak kell megfelelnie a majdani funkció és használat szempontjából, hiszen ez egy múzeum lesz. Mennyire köti meg az építész kezét ez a tény?

A mesteremtől, Plesz Antaltól tanultam egy mondást: „A kötöttségeim az én szabadságom.” Gyönyörű szókép. „A mesterséget tudni kell és kész” – hangoztatta sokszor. Természetesen rengeteg kompromisszumot kellett kötni a múzeumtechnológiai előírások betartása miatt, mind funkcionális, mind technikai értelemben. De addig és annyiszor fogalmaztuk és definiáltuk a tartalmakat a Néprajzi Múzeumban Kemecsi Lajos főigazgató által vezetett csapattal, amíg ezen a területen is kialakult egy belső rendezőelv. Így született meg az épület zajos szárnya, ahol a közönség mozog, és az épület csendes szárnya, ahol a múzeumi kutatómunka és az irányítás kap helyet. A főigazgató szakmai felkészültsége és elköteleződése a feladat iránt példaadó volt számunkra. A mai napig minden apró kérdésben egyeztetünk, ha szükséges, hogy a múzeum a legtökéletesebben működhessen majd.

Kik az alkotótársak, dolgozik-e fiatalokkal? Járnak-e a Dózsa György úti helyszínre, követik-e folyamatosan a megvalósulást?

Détári György kiváló egyetemi tanítványommal, ma alkotótársammal ketten terveztük az épületet a legapróbb részletekig. 17 éve vagyunk együtt a pályán, számos közös szakmai tapasztalat áll mögöttünk. Az irodában pedig sok a tettre kész fiatal. Köztük kiemelkedő teljesítményt nyújtott egy tehetséges fiatal építész, Nyul Dávid. Ő rajzolta végig a pályázati lapokat hatalmas kitartással, több hónapon keresztül. Édesapám szerepe nélkülözhetetlen volt a tervezés indításánál, hiszen az első, már említett gondolatrajzot neki mutattam meg. Ő akkor ezt mondta: „Ez az, kisfiam. Csinálhatjátok!” Lelkileg végig segített minket a tervezés alatt. Folyamatosan kijárunk a helyszínre. Egy ekkora feladatot a teljes építés alatt végigkísérni komoly fegyelmet és kitartást követel minden tervezői szakágtól. A szakmai stáb 250 fő, akik közül a vezető tervezők és önálló tervező kollégáik mind részt vesznek a megvalósulásban.

Most, az építkezés első szakaszában gondol arra, hogy mit fog érezni, amikor a hivatalos megnyitó napján ott áll majd a Liget Projekt keretein belül megvalósult Új Néprajzi Múzeum?

Erre nem vagyok képes. Úgy van itt is, mint a sportban: a táv megtétele az első, addig nincs nézelődés se jobbra, se balra, csak a célszalagot szabad figyelni, és közben minden erőnkkel a feladatra kell koncentrálni.

Az Építészeti Szalon látogatói közül csaknem 2000-en adtak le szavazatokat a kedvenceikre. A további két közönségdíjas alkotás a Hubertus-kápolna (építészek: Tátrai Ádám, Köninger Szilárd, Stein Júlia | can Architects), valamint a Böröcz Sándor (Lisys-Projekt), Botzheim Bálint és Mátrai Péter által létrehozott Fényarchitektúra projekt lett.

Gratulálunk a nyerteseknek!

Fotó: Műcsarnok

Fotó: Műcsarnok

írta: Hangyál Judit