Műcsarnokblog

Egy „Füles”, amiért nagyon szívesen elmegyünk a Műcsarnokba!

Tóth József „Füles” fotográfus Guillermo KAHLO mexikói művész tárlatának vezetésével ünnepli a Műcsarnok a fényképészet 180. születésnapját, augusztus 29-én.

2019. augusztus 26. - Műcsarnok Kunsthalle Budapest

Egy időben az volt a nagy álmom, hogy egyszer elmehessek az Oscar-gálára.

Azért, hogy a rengeteg gyönyörű estélyiruha és a szép emberek sokaságában testközelből láthassam, hogyan ünnepelnek. Azt, nagyon tudnak. Nemcsak Amerikában. Volt egy időszak az életemben, amikor szinte minden évben végignéztem a július 14-i párizsi felvonulást a Champs-Élysées-n. Egy percig sem unatkoztam. Csak irigykedtem, hogy mitől megy ez nekik ennyire. Mi a különbség a szocializálódásunkban? Nem tudom a választ.

Itthon, nekem ezzel kapcsolatban soha nem voltak jó tapasztalataim. Nincs meg nekünk az ünneplés művészete.

Valami gikszer mindig belerondít.

Örömmel vettem, hogy a 180 éves fényképészetet a Műcsarnok Tóth József Füles tárlatvezetésével ünnepeli. Füles beszélőkéje és Kahlo képei egészen különös kombót adnak; valami azt súgja, hogy nagyszerű kettős lesz. Ezzel az érdekes kapcsolódással igazán stílusos lesz az ünnep. Jó törekvés, hogy egy élő legendát hívtak meg az augusztusi estére, olyan művészt, aki valóban egész életén át a fotográfiának élt, és magas fokon művelte, és  műveli azt ma is. Gratula a Műcsarnoknak az ötletért, hiszen bármilyen őrült párhuzam is, Kahlo és Füles mégiscsak „egy családból valók” a fotográfusok nagy családjából ( ki-ki a maga portáján), aminek születésnapját szerte a világon most ünneplik.

fules_3.jpg

Forrás: hvg.hu 

Tóth József Füles szeret játszani. És adni. Rendkívül kedves személyiség, hihetetlenül szórakoztató előadó, sziporkázó humorérzékkel bíró ember. „Füles Mester”. Mindenki kedveli őt.

Élete igazi kalandregény. Egy fényképész, aki azt állítja magáról, hogy nem tudott fényképezni, mégis egy óriási, sok éven át tartó korszak meghatározó fotográfusa lett. Hogyan?

Vonzotta a repülés. Egy iskolatársa az MTI-nél dolgozott, és színesen ecsetelte a fotográfusok munkáját. Ide-oda repülünk, fényképezünk, azután leadjuk az újságoknak. Ez az, ez kell nekem. Mivel kiderült, hogy nem olyan egyszerű bekerülni oda csak úgy, Tóth József kezébe vette a sorsát és a Tanács körúton bekopogott az „MTI Fotó” feliratú irodába. Csak úgy, véletlenül aláírásra került a felvételi papírja. Elintézte magának, hogy elinduljon a „repülés” útján.

Azt állítja, nagy szerencséje volt, hiszen a nagy fotósgenerációkat abban az időben épp nem követte senki. A művészetnek ezen a frontján hatalmas csend uralkodott.

A képek változnak körülöttünk, de Füles úgy látja, hogy a ’60-as, ’70-es, sőt még a ’80-as években is létezett egy láthatatlan vonal, egy jótékony vezérelv, ami mentén haladtak az alkotók. Ma már nem lát ilyet.

A háború előtti korszakon nőtt fel, és a klasszikus rendezési elvekből és világítási technikákból nagyon sok mindent átvett.

A hetvenes évektől kezdve (és azóta is!) meghatározó reklámfotós volt, nemzedékek nőttek fel híres plakátjain, melyeken nem is annyira a fotográfia, hanem a szellemisége, végtelen humora és gegjei még ma is viszik a pálmát.

A vizuális gegek királya ő! A titka – és ez ma is, és minden területen ugyanígy van – az, hogy nem elég jókor, jó helyen lenni, de ki kell találni valamit, amitől fel- és kiemelkedhet az ember. Füles sikerének talán az egyik alappillére az, hogy egy nemlétező piacgazdaságban a reklámfotóval tűnt ki a tömegből. Ez a tehetség.

Saját bevallása szerint, mivel fotózni nem tudott, kénytelen volt az ötleteivel sziporkázni.

Ki ne ismerné a híres tehéntúró reklám plakátját? Még mai is be-beugrik a kép, ha túrós tészta készül. És a Casco-reklám? A Traubi? A Csoportos Élet és Baleset Biztosítás-plakát? És ez:„Egy pohár tej, tiszta fej”? Sorban kúsznak be az emlékeimből Füles plakátjai. Ezek a képek tényleg egy generáció lenyomatai! Az igazán nagy dolgok nem mulandók.

fules_2.jpg

Karikaturista karrierje is a véletlenen múlt, no meg az édesapjával való fogadáson, aki 100 forintot ajánlott neki, ha megjelenik egy rajza az újságban. Füles kitartó volt és dühös, hogy nem bíznak benne. Ezért hát megcsinálta.

Akkoriban a reklámokat megrendelők 30-35 év körüli – főleg – hölgyek voltak a propagandaosztályokon. Nekik más típusú reklámok tetszettek. És azt is szerették, hogy Füles, miután alapelve mindig a humor volt, folyamatosan ezzel operált. Az akkori rendszer nem piacgazdaság volt, ebből következően a reklámoknak is csak sokadlagos szerep jutott, a gazdasági megtérülésnek nem volt szoros köze ahhoz, hogy egy reklám mit tudott elérni a fogyasztóknál. Füles viccesen úgy fogalmaz: azért csináltak plakátokat, hogy a hirdetőoszlopok ne maradjanak üresen. Pusztán dekorációs vagy tájékoztató jellegük volt, hiszen hiánygazdaságban éltünk: ami volt a boltban, azt meg is vették. Éppen ebből fakadt az abszolút gondolkodási szabadság, és Fülesnek semmilyen emléke nincs arról, hogy valaha is politikailag belekötöttek volna bármelyik plakátjába, pedig több mint háromszáz került ki a kezei közül.

Sosem félt a változástól. (Ezt a mozgatórugót bárki, bármilyen korosztályból megirigyelheti…) Amikor látta, hogy az igazi piacgazdaság egészen más típusú reklámfelfogást követel, már nem akart versenybe szállni. A szájbarágós, semmitmondó, üres plakátok nem érdekelték.

A tehéntúró ennyi meg ennyi forint és itt meg itt vásárolható meg. Csak most, csak ma, csak nektek!

Valljuk be, ma nemigen találkozunk ötletes, gondolattal is telített reklámmal az utcán. Szomorúak a hirdetőoszlopok Füles nélkül...

Ő pedig váltott. Felmérte, hogy a továbbiakban ez nem az ő terepe.

fules_1.jpg

Forrás: Internet

Viszont nagyon vonzották a műemlékek, templomok, zsinagógák, hidak, és maga Budapest. Úgyhogy könyveket kezdett készíteni. Megcsinálta a Petőfi fényképezőgéppel (2005) című könyvet, amiben 70 kedvenc Petőfi-verséhez 70 olyan illusztrációt készített, mintha azok a költő korában készültek volna. A legszebbeket a szerelmi és a tájköltészetéhez csinálta – A puszta, télen mindennek a teteje.

A könyvek szövegének megírására nagyszerű tollú írókat kért fel. A Középkori templomos könyv (2004) Sperlágh Sándor munkája, a Zsinagógák Magyarországon (2005) szövegét Podonyi Hedvig írta, ahogyan a hidakat bemutatóét is, a Szentendrei festők arcképcsarnokát (2012) Götz Eszter.

Tóth József Füles volt az egyetlen, aki Radnóti születésének 100. évfordulójára könyvvel hajtott fejet emlékének – mármint saját kiadású könyvvel!

Azután érkezett a Múltunk hídjaihoz (2008), amit az összes magyarországi hídról készített fotóiból válogatott, a sorozatból rendezett kiállítás még Brüsszelben is szerepelt 2011-ben, amikor Magyarország volt a soros EU-elnök. Barroso nyitotta meg, ezután a képeket körbevitték egész Európában. Füles ragaszkodott a vállalt küldetéséhez: „hidakat akarok építeni az országok között!” Ez ugyanaz a híd, amin az előző generációk nagy fotósai jártak: Mai Manó, Brassaï, Kertész, Moholy, Ata Kando, Lucien Hervé,Escher Károly, Pécsi József, Klösz György, Langer Klára, Martin Munkácsi, Muray Miklós, Capa, Balogh Rudolf, Sylvia Plachy, a Szipál család, Keleti Éva, Haris, Benkő Imre, Korniss, Bánkúti, Hemző, Eifert, Gink Károly, Balla Demeter, Szilágyi Lenke, Stalter, M. Horváth Judit, Herendi Péter,Kerekes Gábor, Tóth Gyuri, Máté Bence… abbahagyom a felsorolást, a végére érni úgysem fogok tudni.

Ennek a hídnak építőmestere a Fotóművészek Szövetsége, Cserba Júlia és Cseh Gabriella, a Műcsarnok, a Capa Központ, Kincses Károly, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum, Kolta Magdolna, a Bolt Galéria, a Fiatalok Fotóművészeti stúdiója, a MAFOSZ, a MÚOSZ, a MAOE, a Hungart, a Magyar Fotótörténeti Társaság, a Fortepan, a Mai Manó Ház…Ezt a hidat építette, a Műcsarnok-beli kiállítása révén Steve McCurry vagy Sebastiao Salgado, és építi még most is Guillermo Kahlo."

No meg Füles, aki nem szereti a csúnya képeket...

A nők is szépek, a hidak is, és minden, amit a képein megörökít.

Legyen szép a 180 esztendős fényképészet ünnepe is, a Műcsarnokban augusztus 29-én este!

216a2174_kicsi_1.jpg

írta: Hangyál Judit

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mucsarnok.blog.hu/api/trackback/id/tr9015025308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása