„S mint villám fénye kormos éjszakán,
Mely pillanatra földet és eget
Föltár, de míg ezt mondanók: nini!
Már a sötétség torka nyelte be.
Ily gyorsan elvész minden, ami fény.”
(Shakespeare: Szentivánéji álom)
Mindig lenyűgöz és izgalomba hoz, amikor ugyanabban a pillanatban emberek sokasága egyetlen dologra koncentrál. Amikor a karmester felemeli a pálcáját, ránéz az első hegedűsre, biccent a fejével, és minden zenész egyfelé figyel. Aztán felcsendül a muzsika.
Számomra ez a rend. A tökéletesség.
Ezért is szeretem nagyon a Múzeumok Éjszakáját, ami közösségbe, közös élménybe tereli az embereket. Irányítottan, de nemes szándékkal vezérelve, aminek az lehet a hozadéka, hogy valamit vigyél magaddal Szent Iván éjjele körül, amikor legtovább tart a fény. Használjuk ki a világosságot. Az előző évezred utolsó évében Franciaországban rendeztek először kulturális éjszakákat. Nagyon kedvelem, hogy néha olyan tendenciákat is át tudunk venni más kultúrákból, amelyek építenek, mert mindenki számára érthető és elérhető értékeket közvetítenek. A francia kezdeményezés után nálunk is nagyon hamar utat tört magának az ötlet, 2003-ban volt itthon az első Múzeumok Éjszakája, amit mostanra már meghonosítottuk, a sajátunkká tettük. A Szent Iván éjjeléhez legközelebb eső hétvégén, az idén június 22-én éjjel az egész országban zarándokokként kereshetjük fel késő éjjelig a kedvenc múzeumunkat, kiállítóhelyünket, felfedezhetünk különleges titkokat. Egyszerre mozdul az ország ezen az éjszakán, és sok-sok ember ugyanarra koncentrál – azzal a fűszerezéssel, hogy a közös puttonyba saját személyes történeteinket is belepakolhatjuk. A pillanatot, a varázslatot, és az utána következő csendességet.
„Megélni azt a pillanatot, amelyet egy múzeumban egy képpel vagy kiállított tárggyal szemben megélhet a látogató, átélni azt a pillanatot, amikor megismerünk és megértünk valamit, az olyan varázslat, amelynek jó részesévé válni – akár a természetről, akár a tudományról, akár a művészetekről legyen is szó. Ez a találkozás csenddé lesz bennünk: a teremtés megismerésének csendjévé. Ezt a pillanatba sűrűsödő varázslatot az egyes múzeumok saját arculatuk szerint választják meg és töltik fel erre a sok látogatót vonzó éjszakai programegyüttesre” - mondta az idei Múzeumok Éjszakája kapcsán Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár. A kulturális tárca minden évben megfogalmaz egy gondolatmenetet, amire fel lehet fűzni a kiállítási tematikát, természetesen minden múzeum a maga koncepciója szerint. Az idei év kiemelt tematikája a digitalizáció és az utazás – utóbbihoz talán az is hozzájárul, hogy éppen ötven éve lépett először ember a Holdra.
Fotó: Műcsarnok
A Műcsarnok idén is kitesz magáért ezen az éjszakán, számtalan program vár minket, már most tudható, hogy nem elég az egyetlen, hosszú napos múzeumlátogatás. Utazásra csábít, hiszen a TÉR /// ERŐ – II. Építészeti Nemzeti Szalon kiállításán több, mint 200 várost, falut, helységet járhatunk be a kiállított fotók, makettek révén, de időben is útra kelünk, hiszen a jövő építészetéről szóló kiállítási egységek a következő évtizedekbe visznek el. Az éjszaka folyamán különleges élményben lehet részünk: kurátori tárlatvezetéseken Potzner Ferenc építész-művészettörténésszel, Botzheim Bálint építésszel, Sulyok Miklós művészettörténésszel és Balázs Mihály építésszel járhatjuk végig a termeket.
Fotó: Műcsarnok
De a délutántól hajnalig tartó programok még ennél is szélesebbre tágítják a tér és az idő dimenzióit. Már délutántól nyugat-mexikói hagyományőrzőket hallhatunk zenélni. A magam számára a felfedezést jelenti majd Góbi Rita táncelőadása, melyet a legkisebbeknek szán. A címe is imádni való: Pici bonbon, a témája pedig nagyon személyes, mivel az ajándékozásról szól. Talán az előadás abban is segít, hogy megértsük, ajándékozó és ajándékozott miféle különleges kapcsolat jöhet létre. Talán megtanuljuk az „adás” gesztusának lényegét is. A tánc és koreográfia Góbi Rita munkája, aki később, az éjszakai órákra a felnőtt generációnak is hoz egy előadást. A Reptében – mikromozgások kinagyítva című produkciójáról így írt az Élet és Irodalom kritikusa, Králl Csaba: „...kevés Góbihoz fogható precíz, tökélyre törekvő, elbűvölő technikai tudással felvértezett előadó található kortárs fronton, aki nem csupán birtokában van minden, a testről, mozgásról megszerezhető ismeretnek, de tudása kivételes előadói jelenléttel is párosul.”
Fotó: Internet
Hello Wood! A cím önmagában is erős felütés, ráadásul a fából készült padok együttes elkészítése különleges élményt nyújt. Közösségi építés, a világban nyomot hagyó közös alkotás: kíváncsiság van bennem, szívesen leülnék arra a padra, ami akár több száz kiállításlátogató munkája, akik talán nem is ismerik egymást, de a műhelymunkába való belekóstolással együtt hoznak létre valami fontosat.
Fotó: Műcsarnok
A világosság éjszakáján a Műcsarnokban a számomra oly kedves, csodálatos hangú Micheller Myrtill koncertjét is meghallgathatom, aki jazz és a latin dallamokkal készül.
Fogalmam sincs, hogyan lesz időm és lehetőségem más helyet is felkeresni. De az biztos, hogy igyekszem minél több élményt magamba szívni, és hagyni, hogy ezen az éjszakán átjárjon a fény.
írta: Hangyál Judit
