Augusztus 16-án különleges tárlatvezetésben lesz részük a Műcsarnokba látogatóknak.
Az itt megrendezett Nemzeti Szalonok sorában 2018-ban olyan kézműves mesterek, művészek mutatkoznak be, akik alkotó munkájukban a népművészeti hagyományt tekintik ihlető forrásnak.
Aki kalauzolja Önöket: Novák Péter, színész, énekes, szövegíró, zeneszerző, műsorvezető.
Kép: https://marieclaire.hu/kultura/2017/04/24/novak-peter-uzenet-a-foldrol/
Novák Péter és a Kultúrpart társulata Üzenet a Földről című darabjából. A produkció Weöres Sándor megzenésített verseire és Novák interaktív beszélgetéseire épül a fenntartható fejlődés jegyében.
Egyik meghatározó élményem volt, hogy láthattam édesapját munka közben. Elképzeltem, milyen lehetett felnőni a Novák családban.
Elképzelhetetlen... Nyilván pro és kontra; nem könnyű két érzékeny, ambiciózus, vitalitással teli felmenő gyerekeinek lenni, és kivételes helyzeti előny a kultúrkörnyezet, hogy gyakorlatilag késsel és villával tanultunk fogyasztani egy Keleti Blokk nevű kocsmában! A mai napig ebből az indíttatásból és identitásból élek.
Ön anyanyelvi szinten beszéli a Kárpát-medence hagyományainak nyelvét. A népzenéhez, néptánchoz, a magyar népművészethez való kötődésből hogyan táplálkozhat a ma embere? Csak ápolni, emlékezni és művelni kell, vagy más feladatuk is van a különböző művészeti ágak képviselőinek?
Nem vagyok híve a programideológiáknak, eddig minden kurzus belebukott a feladat alapú kultúrharcba. A létezés ennél természetesebb folyamat, tehát az önkifejezés is. Leginkább erre taníthat minket a népművészet. Légy autentikus, azaz hiteles! Mi kell ennél több? Erőlködésből nem lesz katedrális...
A Műcsarnokban látható, több száz alkotót felvonultató kiállítás – melynek tárlatvezetésére vállalkozott – a hetvenes évek táncház-generációjának életszemléletéről, közösségi életformájáról is képet ad. Vajon a hagyományőrzésnek ez a modellje mennyire lehet trendi a mai fiataloknak? Az okostelefon, okos TV, a közösségi média személytelen, gyors kommunikációjának hatása alól hogyan lehet felszabadítani az ifjúságot? Hogyan találhat vissza az új generáció a közösségteremtés és együtt-alkotás öröméhez? Kell-e, hogy visszatérjen?
Kép: https://www.due.hu/hir/260/novak-peter-a-bolygo-kapitanya
Már az ókori görögök is az utódaikat ekézték szabatos viselkedésük, divathóbortjaik okán, mintegy elfeledve önnön fiatalságukat, én nem esnék ebbe a hibába. A táncházmozgalom generációja, a „nomád nemzedék” egy organikus értékrend szemszögéből fogalmazott, ennek minden időben van létjogosultsága! Különösen napjainkban, mikor trend a Descartes-i perspektíva, a természetesség keresése, a mindennapok konzumterrorját kompenzálandó. Mindenki tartozni szeretne valahová, és egy jó közösség szerves szerveződés, ha úgy tetszik, avagy a befogadás elfogadás nélkül mit sem ér. Szinte a teljes történelmünk erről szól, a békés egymás mellett élés, az egymásra utaltság lehetőségéről. Jó lenne tanulni belőle...
A minap olvastam egy pályakezdő színész nyilatkozatát, amiben azt mondja, szerinte az a probléma, hogy az alázat tűnt el (vagy alakult át?) a fiatalabb generációkból. Bizonyára van tapasztalata tehetséggel megáldott gyerekekkel kapcsolatban, hiszen a tehetségkutató kezdeményezések sem állnak távol Öntől, legyen szó akár egy vidéki város amatőr rendezvényéről vagy a legnézettebb televízió műsorról. Pedig, ahogy Ön fogalmazott, „a nemzet intelligenciája a tét”. Számíthatunk a Novák utáni kultúrmunkásokra?
Őszintén remélem! De semmi esetre sem szeretnék bármit is azonosítani magammal, mivel egy gondolat érvényre juttatása inkább kollektív tudati kérdés. Ha már itt tartunk: kutatni nagyon tudunk, gondozni kevésbé. Hosszú és konzekvens feladat kellene legyen a család-iskola-közösség folyamatábrája, ennek hiátusai fájdalmasan köszönnek vissza a különböző életkori szinteken.
Hihetetlen energiákat mozdít a legkülönfélébb területeken. A magyar kulturális életet követők tudják, ahol Novák feltűnik, ott valami igazán fontos történik. Ez összefügghet Latinovits gondolatával, hogy a színház a kiválasztás és a kiválasztódás helye?
Öt éven keresztül ennek a citátumnak – a Latinovits emléktábla – a jótékony árnyékából léptem színpadra a Veszprémi Petőfi Színházban, volt időm emészteni, megélni az esszenciáját, a felelősségét. Éppen ez utóbbi mondatja velem, hogy a kevesebb egyre több lesz, mondhatni a sokszínűség egy-egy feladatban is megélhető. Több, mint évtizedes múltra visszatekintő tartalomgyártó vállalkozásunk, a Kultúrpart Csoport falain belül maximálisan kiélhetem ambícióimat, egyre inkább elkerülve a jelen nyomasztó zavarosságát. Kevesebben ismernek meg, ez kétségtelen, de jó így. „Díszeikért hullanak a karácsonyfák”, hogy stílusosan Cserhalmi Györgyöt hívjam segítségül, ha már idézgetünk.
A közeljövő tervei, előadásai, koncertjei, versei, zenéi, prózái? Milyen anyaggal dolgozik éppen?
Tulajdonosként vannak kötelezettségeim, munkatársaimmal együtt küzdünk a napi likviditás kérdésével, de ha ez kell a szabadsághoz, mindent megér! Rengeteg ötlet, terv születik, aminek töredéke valósulhat meg, mégis örülök annak, ami van. Egy tizenöt részes országjáró dokumentumsorozatot forgatok Miklósa Erika és Batta András közreműködésével, készülök a Pávára, mint műsorvezető, Presser Gáborral dolgozom az őszi, Aréna-beli koncertjeinek színpadra állításán, Kiss Ferenc Etnofon zenekarának énekeseként lépek fel, két operarendezést és egy cirkuszi előadást készítek elő... De mindent megelőző elfoglaltságom a fiaimmal töltött idő, nincs az az önmegvalósítás, ami ennél fontosabb lehet!
Kép: https://www.duol.hu/hetvege/interju-dunafoldvar-novak-peter-1854078/
Azt nyilatkozta, hogy élete legcsillogóbb története még várat magára. Azóta, vagy menthetetlen elszántsággal, empátiával és érzékenységgel keresi még?
Megvannak, Novák Misi és Pali azok.
Írta: Hangyál Judit
