Műcsarnokblog

A jövő itt van, földön, vízen, levegőben!

2019. július 01. - Műcsarnok Kunsthalle Budapest

„A gyermekkor színei, hangjai, illatai, kísérő zöngéi, az eszmélés egész gyönyörűséges tárháza igenis beleköltözik a művekbe, mivelhogy kitörölhetetlenül él az emlékezés legmeghittebb rejtekeiben, hiszen mai fogékonyságaink mind-mind a gyermekkor élményvilágában gyökereznek.” (Bodor Ádám)

Bevallom őszintén: nem voltam táborozós gyerek. Úgy is mondhatnám, utáltam, ha el kellett válnom a szüleimtől.

nyari_tabor_7_p.jpg

Fotó: Ardai Petra

Soha nem erőltették szerencsére, hogy menjek és vándoroljak a szúnyogosba azokkal a társaimmal, akikkel a suliban sem voltam túl jóban. Vagy ugyanazokkal a pedagógusokkal legyek felszabadultan boldog, akiktől év közben görcsbe rándult a gyomrom, ezért vagy azért. Visszaemlékezve, így gondoltam akkor.

A szüleimnek ebből azért adódtak velem gondjaik. Igazolt szertornász lévén, kötelező volt az edzőtábor. Egy évben egyszer két hetet kellett töltenem a tatai edzőtáborban. Ez nem kívánságműsor volt: kötelező program. Ráadásul az edzőimnek egyedüli lány tanítványaként, öt égedelem fiú csapattársammal osztoztunk mindennap kínban, örömben, eredményekben és kudarcokban.

A szülőkkel való kapcsolattartás tilos volt. Persze ha lehetett volna, se tudtam volna az anyukámmal csevegni a szörnyű életemről, a fiúk állandó egzecíroztatásáról, a rendkívüli szigorról, ugyanis nem volt telefonunk.

Egyedüli menekülési útvonalnak az látszott, hogy ha álmomból felkeltettek is, tudtam a papám munkahelyi számát. A telefon ott lógott a falon az aulában. Bakelit kagylójának tapintására ma is emlékszem. Sokszor próbálkoztam, hátha sikerül legalább tárcsázni, de az edzőm mindig gyorsabb volt, és szépen, határozottan visszatette a kagylót a helyére.

A Kincskereső című újsággal takartam el könnytől áztatott arcom. Csendes pihenőként ültem a fali készülék alatt, és csak bőgtem és bőgtem: „Anyukámat akarom!” A kétforintos érme majdnem elolvadt a kezemben, úgy izgultam, amikor eljött az idő a tárcsázásra, mert edzőim a városba mentek tárgyalni.

„Papa, én vagyok! Azonnal gyere értem!” – és letettem. Árulásnak éreztem, hogy nem vagyok képes végigcsinálni egy edzőtábort, és előre sajnáltam, hogy az edzőim csalódni fognak bennem. Annak az érzésnek a hőfokát és tartalmát a mai napig, bármelyik pillanatban képes vagyok felidézni. Nem szerettem magam. De annyira azért mégis, hogy tudtam: nem maradok itt. Haza kell mennem!

Papa este megérkezett, némán ültünk Budapestig az autóban.

Azzal nem is számoltam, hogy a szüleimet is fura helyzetbe hoztam ezzel a viselkedéssel.

Hát, nem volt mit tenni… nem vagyok táborozós típus. Évekkel később, ifiként gyerekeket táboroztattam Dunabogdányban. Isteni volt, annyira élveztem, hogy még két hetet bevállaltam. Valószínűleg arra gondoltam, hogy tessék, én úgy tudok táboroztatni, hogy senkinek nem jut eszébe hazamenekülni, vagy titokban anyukáját hívogatni. Vagy csak felnőttem. Táborok nélkül.

nyaritabor_4_kicsi.jpg

Fotó: Műcsarnok

Amikor én, vagy akár a gyerekem volt táborozós korban, még nem lehetett ilyen bőséges választékot találni a gyerekeknek.  Ma már van ottalvós, este hazameneteles tábor is. Készségfejlesztő, izgalmas, sportos, lovas, állatos, nyelvi, kalandos, táncos, ökós, színészes, zenés, bringás, deszkás, főzős, szörfös, kerületi, országos, nagyon drága és olcsóbb… szóval, mi szem-szájnak ingere.

Nem irigylem azokat a szülőket, akiknek dönteni kell, hogyan töltse a nyarat a csemetéjük. A magam részéről úgy gondolom, hogy mindenképpen a gyerekkel együtt kell választani, hogy azután ne érjen senkit meglepetés. Azt is előtérbe helyezném, hogy a gyerekeink nagyon túlterheltek az iskolában, így inkább a nyári feltöltődést támogatnám. Bár szakemberek szerint a feltöltődés és a fejlesztés a gyerekekben nem válik erőteljesen szét, sokkal természetesebben állnak ezzel a kérdéssel, mint mi felnőttek.

nyaritabor_2.jpg

Fotó: Műcsarnok

Fontos a jó társaság a hozzáértő kedves nevelő közreműködése.

Barátnőm kislánya pici kora óta rajzol. Mindig, mindenhol, mindenfélét. Különös kedvence még a gipsszel való foglalatosság. Azt hiszem, a gyerek „menthetetlen”: művész lesz belőle. A szülei próbálták hagyományos pancsolós táborba küldeni, de határozott elképzelése volt, rajzos, festős, kifejezetten alkotótáborba akart menni.

Így esett a család választása a Műcsarnok alkotóműhely programjára, ami az idei évben a Tér///Erő II. Nemzeti Építészeti Szalon kiállításhoz kapcsolódik, A jövő itt van, földön, vízen, levegőben címmel.

Olyan gyerekeket vártak, akik nyitottak az együttgondolkodásra, az önálló és a közösségi alkotásra, a képzőművészetre. Az egyhetes műhelyprogram alatt a pedagógusok világokat teremtettek földön, vízen, levegőben. Történeteket meséltek, új szokásokat és rítusokat alakítottak ki, láthatóvá tették a gondolataikat, a gyerekek pedig terveztek és maketteztek, gipszet öntöttek, festettek és rajzoltak, színekkel, fénnyel-árnyékkal játszottak. A Műcsarnok falain kívül a Liget levegőjét is élvezhették, hiszen a szabadban is szerveztek programot a kis művészeknek.

nyaritabor_1.jpg

Fotó: Ardai Petra

A képzőművész-palánta táborlakó utolsó nap közölte a szüleivel, hogy mindig ilyen táborba akar menni, sőt, ott is akar aludni!

Hogy a Műcsarnok hogyan tudná ezt megoldani, azt még nem látom, de lehet, hogy jövőre az installációk közé kicsi tábori ágyakat is berakhatnának. Ezek szerint van rá igény!

Köszönet a foglalkozásokat vezető Ardai Petra színházrendezőnek, Cser Mariann MKE-hallgatónak és Schopp Ildikó művészetpedagógusnak, hogy felejthetetlenné tették ennek a pici lánynak a nyarát! 

„Jövőre is ide jövök!”

Kellemes nyarat és szuper táborokat!
nyaritabor_8_p.jpg

Fotó: Ardai Petra

írta: Hangyál Judit

A bejegyzés trackback címe:

https://mucsarnok.blog.hu/api/trackback/id/tr7914920506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása