1900 körül, képes levelezőlap, magángyűjtemény

„Egyike voltam azoknak, akik a városról fotóalbumot készítettek úgy húsz éve. Csak azért felmásztam a Daciám tetejére, hogy a városligeti tó elé belógjon egy kandeláber, letérdeltem az Andrássy út záróvonalára, hogy onnan örökítsem meg a Hősök terét. Ma már ilyeneket nem lehetne megtenni. Ha megállnék az út közepén a kocsimmal, meg is ölnének, ha meg letérdelnék az Andrássy út közepére, simán elgázolna bárki. Csak mert neki van igaza. De azért változatlanul imádom Budapestet. Hogy mit szeretek benne? Mit szeret valaki a jobb lábában? Azt, hogy az élete része.“

Díner Tamás fotóművész arról, miért szereti Budapestet az is, aki nem szereti (2002)

Hosszú évekkel ezelőtt, egy családi látogatásról tértem haza a Balatonról dr. Szabó Katalin közgazdász professzor asszonnyal. Az Erzsébet hídon mentünk át Budáról Pestre és – ahogy mindig – az autóban ülők elcsendesülnek a látványtól. A világ legszebb városa.

„Nézd, milyen csodálatos! Ez a város sokkal nagystílűbb, mint a benne lakó polgárai!”

Kati azóta nincs köztünk, de ez a mondata életem végéig elkísér, ahányszor csak átmegyek valamelyik hídon, eszembe jut. Igen, lenne min dolgoznunk, hogy utolérjük Budapest fenségesen elegáns stílusát. Gyerekkorom állandó helyszíne a Városliget: a játszóterek, az Állatkert, az akkor még megfizethető Széchenyi fürdő, a Vajdahunyad vára, a Közlekedési Múzeum, a Szépművészeti, a Műcsarnok, szóval minden fa, fű, virág ismerősöm. Ma már el sem hisszük, hogy a mai Hősök tere fákkal, homokkal, tóparttal dicsekedhetett, és egészen egyszerű puszta volt, Pest határa. Futóhomokos, itt-ott lápos terület, a maga jellegzetes alföldi ligeterdőivel. Egy legelő. Aztán jöttek a homok megkötésére telepített akácfák és a selyemhernyók etetésére szolgáló eperfák. A mocsarat csatornákba vezetve kis tó alakult, és a 19. század elejére a Pest határában lévő városerdőből, világviszonylatban is az elsők között, városi közpark lett. Modern változatban Párizsban, Rómában vagy Berlinben ma is léteznek ilyen szigetek, oázisok, melyek segítenek elviselni a nagyvárosi lét néha már elviselhetetlenül kellemetlen velejáróit.

1881-ben kezdeményezte a főváros közgyűlése hogy a város méltóképpen emlékezzen meg a honfoglalás ezeréves évfordulójáról. 1894-re készült el a terv, hogy az emlékmű – mely nyugati minták alapján készült – a reprezentatív „magyar Champs-Élysées” végére kerüljön, és oszlopokat formázva egyfajta elfektetett kapu legyen. Kapu a kiállításra és kapu a nemzeti múltra.  Az évtizedeken át szépen gondozott parkot 1938-ban szüntették meg végleg. Vagy száz méter szélességben lekövezték, hogy a központi rendezvényre érkező százezres tömegnek helyet biztosítsanak. Az újabb nemzedékek már ebben a kövezett formájában ismerték meg a teret, ami még a díszburkolattal is megkapó látványt nyújt a tó és a hatalmas park előtt.

1912 körül, képes levelezőlap, magángyűjtemény

A Hősök tere történetének fontos állomása volt a gyógyvíz felkutatása; több mint 900 méter mélyen bukkantak rá. A forrás fölé csakhamar ideiglenes ivócsarnokot emeltek, majd 1884-ben megépült egy kecses kútház, az Ybl Miklós által tervezett Gloriette, ami egyúttal az elegáns Sugár út vizuális lezárásaként is szolgált. A tér azonban még ekkor is inkább a Városliget egy kellemes része volt, semmi több. Közben Budapest gyorsan nőtt, fejlődött, és a századfordulóra világváros lett belőle. A Béccsel való állandó rivalizálása is komoly mozgatóerő volt. Fővárosává vált egy nemzetnek, mely ekkoriban talált rá az önazonosságára és teremtette meg sorra a maga jelképeit, stílusát, történelmét és hőseit. Egy gazdaságilag erős, intenzíven asszimiláló nemzet, amelyik látványosan akarta megmutatni magát, megünnepelni a saját felnövekvő erejét. Ebből lett tulajdonképpen a millenniumi rendezvénysorozat, ebből a Liget átalakulása és ebből lett az Ezredéves emlékmű is. 

Tekintsünk el most a tér történetétől, vegyük le róla a társadalmi, politikai és egyéb vonatkozásokat, és nézzük, mit hozott itt ltétre Schickedanz Albert építész és néhány szobrász – leginkább Zala György.

Az emlékmű három részből áll: két kolonnádból és egy talapzaton álló, magányos, 36 méter magas oszlopból. Ezen a talapzaton áll – jobban mondva ül a lován – a hét honfoglaló vezér; az oszlop vagy obeliszk tetején pedig Gábriel arkangyal majdnem 5 méter magas szobra, bal kezében kettőskereszttel, jobbjában pedig a Szent Koronával. Gábriel egyértelműen a Hősök terének domináns karaktere, de világszerte nagy tisztelet övezi: a keresztény hagyományban ő az Úr előtt álló hét főangyal egyike, de az igazság angyalaként és az Édenkert őrzőjeként is  is őt tartják számon. Az sem véletlen, hogy annyi műalkotásban is jelenik meg. A két kolonnádot a megszokott ábrázolások díszítik: a háború és a béke szekerei, illetve a tudás-dicsőség és munka-jólét allegorikus szoborcsoportjai díszítik.

1935 Fortepan / Szent-Istvány Dezső

A legizgalmasabb a hét hely sorsa, amelyet Schickedanz a nagyjaink számára alakított ki. Nekünk, mai sétálóknak ez az emlékmű a 20. századi magyar történelemtől igazán izgalmas. 1919-ben még nem volt teljesen kész a kompozíció, amikor a Tanácsköztársaság idején leemelték róla a Habsburg-család öt tagját, és a népharag dühe elől Ferenc József szobrát is kimentették a kompozícióból. Május elsejére pedig vörösbe burkolták. A Horthy-korszakban sikerül teljesen befejezni az emlékművet, de Ferenc József már nem magyar katonai egyenruhában, hanem a Szent István-rend öltözékében feszít rajta.

A második világháborúban megsérültek a szobrok, Mária Teréziáé súlyosan, Ferenc József feje leesett és megsemmisült. A háború után egyesek az egész, sérült emlékmű lebontását is szorgalmazták, mint a „letűnt kor emlékét”, de végül szerencsére megmaradhat, de a nemzeti panteonnak át kell alakulnia. Az öt Árpád-házi uralkodó, a két Anjou és a két Hunyadi kompatibilisnek mutatkoztak az új renddel, de az öt osztráknak mennie kellett, így I. Ferdinánd és III. Károly szobra lekerült az emlékműről.

Az üres helyek megtöltésére az volt a koncepció, hogy a Habsburgok helyett a magyar függetlenségért küzdő mozgalmak és felkelések vezetői kapjanak helyet. A királyszobrok magassága 2,8 méter, tehát ezzel azonos méretű alkotásokra volt szükség. A Köröndön éppen ilyenek álltak: Zrínyi és gróf Pálfy nem, viszont Bocskai és Bethlen Gábor határozottan illettek a képbe. Őket 1958-ban szállították át új helyükre, a maradék három helyre pedig nem volt kérdés, kiknek a szobrai kerülnek: Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos. Ezeket 1953-54 során újonnan készítették, de a korábbiak stílusában. Ez az állapot látható máig.

Mi történt azonban a Habsburg-család legalább részben épen maradt négy tagjával? Nem, nem olvasztották őket be a Sztálin-szoborba (mint az eredetileg a helyükre tervezett Andrássy-szobrot), és a „népharag” sem törte össze őket. Először a BTM Kiscelli Múzeumának raktárába kerültek. Mária Terézia emléke volt a legkedvesebb, így ő már a 2002-es restaurálása óta a Szépművészeti Múzeumban látható. 2006-ban restaurálásra előhozták Ferenc Józsefet, III. Károlyt és I. Ferdinándot, az ő szobraikat majd a Szépművészeti felújítása után, valahol a múzeum előtt fogják felállítani.

A tér két oldalán a magyar kultúra két fellegvára áll: a csodálatosan felújított Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok.

Mindig, minden napszakban rengeteg külföldi áll és fényképezi a Hősök terét. Ez jó.

1905 képes levelezőlap, magángyűjtemény

Óriási drukkere vagyok a Liget projektnek. Így, ebben a formában, amilyen a Liget most, nem tetszik, nem szeretem. 2019 és 2020 az átadások éve lesz itt. A projekt gondozói szerint fontos lépés a Városliget megújításában, hogy elkezdődött a parkban az elmúlt évtizedekben a zöldfelületet rovására megnövekedett beton- és aszfaltfelületek csökkentése is. Első lépésként az indokolatlanul széles, 14 méter szélességű Olof Palme sétány útburkolatát szűkítik le 6 méterre, már ezzel is közel 1600 négyzetméternyi zöldfelületet adnak vissza a városnak. A park teljes felújítása során további több ezer négyzetmétert fognak visszazöldíteni a ligeti betonutak helyén.

Az ország egyik legnagyobb és legkorszerűbb játszótere készül a Ligetben, amelyet most ősszel vehetnek birtokba a gyerekek. A nagyjátszótéren minden korosztálynak külön csúszdarendszereket, fészek-, kör-, mérleg- és függőhintákat, kötélpályákat, forgójátékokat, egyéni és páros rugós játékokat, trambulinokat, többféle homokozót és vizes játékokat is telepítenek, óriási területen, több mint 13 000 négyzetméteren. A parkfejlesztés második ütemében több sportpályát és egy két kilométeres, kivilágított futókört is kialakítanak. 

A már átadott Vakok Kertje, az ifjúsági sportpályák vagy a kutyás élménypark mind nagyon népszerűek. 

1930 Fortepan / Schwimmer János

„A Liget Budapest Projekt keretében a Városliget saját, több mint százéves történelmi hagyománya folytatódik: a Liget egyszerre nyújtja majd a kultúra, a szórakozás és a zöldfelületi kikapcsolódás páratlanul gazdag kínálatát. Teljes megújítása után a Városliget egészen különleges névjegye lesz Magyarországnak, hiszen Európában sehol nincs még egy olyan városi park, ahol ilyen mennyiségű és színvonalú kulturális intézmény és rekreációs lehetőség várja a látogatókat.” 

Ősszel a felújított Olof Palme Ház a Millennium Házaként nyílik meg, bejárata előtt a Városligetben újdonságnak számító rózsakerttel. Egy biztos: az első utam odavezet majd, hiszen ismerem a rózsatövek termesztőjét és gondozóját, aki ódákat zengett erről a még sehol nem látott rózsaligetről.

Alig várom!

Még valami az emlékmű kapcsán: boldogan venném, ha lennének konszenzusos hőseink.

Akik felől nincs vita. Nincs pro és kontra. Mindenki számára egyértelműen és közösen a miénk. Akiknek a szobra most, holnap, és 200 év múlva is megkérdőjelezhetetlen. Akik büszkén férnek el egymás mellett.

A Liget mindenkié lesz, gyerek, felnőtt, kutyás, kultúrazabáló, képzőművész, színházőrült, zenerajongó… szóval mindannyiunké.

És akkor boldogan dúdolhatjuk: Ujjé, a Ligetben nagyszerű!