180 év

2019. augusztus 15. - Műcsarnok Kunsthalle Budapest

„Egy szakasz katonának ötven évvel ezelőtt megparancsolták, hogy masírozzon körbe a kaszárnyaudvaron. 
A szakasz katona azóta is masíroz az idők végezetéig. Ilyen dolog a fénykép. Szakasz, katona és kaszárnya nélkül.” 
(Erdély Miklós: SEJTÉSEK II., 17/a.)

Mit jelent nekem a fotográfia?

foto_capa.jpg

Robert Capa, Forrás: Internet

Minden életszakaszomban mást és mást.

Tovább

A Kozmosz piktora

Máriási Masznyik Iván képeihez

Receptre kellene felírni ezeket a festményeket.

Bevallom, meglepődtem, amikor Máriási Masznyik képeivel először találkoztam itt, a Műcsarnokban. Élettel teli, boldogságot adó anyag, a szépérzékemet borzongatja. Olyan pozitívan hatott rám, hogy el sem akartam jönni a kiállításról,. Pedig nyár van, süt a nap, élénkek a színek, és mégis, ezek a valami egészen lenyűgöző hangulatba hoztak.

Olvasni kezdtem a festőről, többet akartam tudni róla, bár néha nem érzem fontosnak a sok információt, néha elég, ha „csak” a képeivel vagyok.

216a9617_kicsi.jpg

Fotó: Műcsarnok

Tovább

FRIDA ORSZÁGA ׀ Guillermo Kahlo mexikói fotográfiái

„Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlatosságot azoknak a formájára, melyek oda fel az égben vagynak, se azoknak a formájára, melyek a földön itt alatt vagynak.” 2 Mózes 20, 4.

Az ábrázolás tilalma ellen akarva vagy akaratlanul, de minden ember vét. Persze leginkább a művész. A nemlétező létrehozása vagy a fantázia szüleményének megmutatása vétek lenne? Hány faragott kép készült a történelem során? Mind bűnben fogant volna? A camera obscura által létrejött fordított állású képek megmutatása bűn? Vagy a másodpercenként rögzített 24 kocka? És a film? Az elektronikus képrögzítés és a számítógéppel létrehozott és folyamatosan létrejövő digitális jel-kép megjelenése? Az tiltott gyümölcs? 

És az ember és a számítástechnika szerelméből születő virtuális valóság képei?

Nem hiszem. Vagyis biztosan tudom, hogy ez nem lehet bűn.

Ha mégis az lenne, még irigylem is az alkotókat, hogy nekik, a kiválasztottaknak megadatik a saját világ teremtésének kegyelme. A művészetben az a legfantasztikusabb, hogy a művész hiába magának alkot, a képnézők, a kiállításlátogatók „beutazó vízummal” mégis mindig beszivároghatnak az általa létrehozott világba. Együtt mennek tovább, azután újra szétválnak, a művész bezárja a kaput, leengedi a redőnyt. De aki egyszer már ott járt, az soha többé nem fordít hátat. A művészetkedvelőt hajtja a kedve, folyamatosan keresi a kisebb és nagyobb titkokat, a lírai hangulatokat, a pislákoló lámpásokat a sötétségben, ahol mindig van mit felfedezni és van minek örülni, mindig van valami, amit fény vesz körül; sokkal több, mint amennyi egy emberéletbe belefér. A művész az egyetlen, aki saját akaratából, felelőssége teljes tudatában szegi meg a képtilalom törvényét. Egyetlen mentsége a minőség. Mi pedig „lefoglaljuk” a bűnjeleket, közszemlére tesszük, gondolatainkkal és érzékelésünkkel sokszorosítjuk és terjesztjük. A művészet pedig sugárzik, terjed, akár a fény.

216a2175_kicsi.jpg

Fotó: Műcsarnok

Tovább

A jövő itt van, földön, vízen, levegőben!

„A gyermekkor színei, hangjai, illatai, kísérő zöngéi, az eszmélés egész gyönyörűséges tárháza igenis beleköltözik a művekbe, mivelhogy kitörölhetetlenül él az emlékezés legmeghittebb rejtekeiben, hiszen mai fogékonyságaink mind-mind a gyermekkor élményvilágában gyökereznek.” (Bodor Ádám)

Bevallom őszintén: nem voltam táborozós gyerek. Úgy is mondhatnám, utáltam, ha el kellett válnom a szüleimtől.

nyari_tabor_7_p.jpg

Fotó: Ardai Petra

Tovább

Múzeumok Éjszakája 2019 a Műcsarnokban - Digitalizáció és Utazás

„S mint villám fénye kormos éjszakán,

Mely pillanatra földet és eget

Föltár, de míg ezt mondanók: nini!

Már a sötétség torka nyelte be.

Ily gyorsan elvész minden, ami fény.”

(Shakespeare: Szentivánéji álom)

Mindig lenyűgöz és izgalomba hoz, amikor ugyanabban a pillanatban emberek sokasága egyetlen dologra koncentrál. Amikor a karmester felemeli a pálcáját, ránéz az első hegedűsre, biccent a fejével, és minden zenész egyfelé figyel. Aztán felcsendül a muzsika.

Számomra ez a rend. A tökéletesség.

Tovább

Ne fogják le a kezem!

Mátrai Péter építész - zeneszerző tárlatvezetése elé, Műcsarnok, 2019. június 13.csütörtök este 18.00 óra

„Ne fogják le a kezem, amikor megpendítek egy húrt, ne kerüljön göröngy a tollam alá, ne ütközzenek semmibe kimondott szavaim, akadály nélkül húzhassak végig egy vonalat.”

matrai_2_1_kicsi.jpg

Fotó: Műcsarnok

Tovább

Lakodalom utáni éjjel

Goldberg Emília, a Műcsarnok professzionális rövidfilm pályázatának fődíjasa

_sim9128_kicsi.jpg

„Az életben az ember nem tud mindent. Belépsz egy szobába, emberek ülnek odabent, és van valamilyen atmoszféra, rögtön tudod, vigyáznod kell-e, mit mondasz, hangoskodnod kell-e, vagy hallgatnod, vagy esetleg meg kell hunyászkodnod – ezeket rögtön tudja az ember. Azt viszont nem tudod, hogy mi fog történni ezután. Az életben nem tudjuk, merre tart egy történet, de még azt sem, hogy egy perc múlva hová fog kifutni egy beszélgetés” – olvashatjuk David Lynch szavait a könyvben (248. oldal).

Emília, a te életedben fontosak a kis titkok, kis történetek?

A kis történetekből áll össze a nagy, az egész életünk, szóval igen, ezeket a kis történeteket nagyon fontosnak tartom. A titkokat viszont nem szeretem, és nem is izgatnak mások titkai. Mivel sem az életnek, sem az emberi létnek nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget, egyszerűen csak sokszor szembejönnek az emberek legbelsőbb tartalmai, ami már nem titok többet, hiszen én például látom.

Tovább

„Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. És hogy álmaink tényleg valóra válhatnak. Ugyanakkor rémálmaink is.”

(A pletykafészek című filmből)

_sim9128_kicsi.jpg

A Műcsarnok és a Budapest FotóFesztivál közösen hirdetett két nyílt pályázatot, az egyik „Kis történetek, kis titkok” címmel professzionális rövidfilm, míg a másik „Gyermekkori (rém) álmok” címmel fotó kategóriában. Mindkettő apropója David Lynch Small stories / Kis történetek című, Műcsarnok-beli kiállítása volt.

Szinte hihetetlen, de a felhívásokra több, mint 230 pályázati munka érkezett. Az illusztris szakmai zsűri tagjai – Horváth György, a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója, Kende János filmoperatőr és Török Ferenc, filmrendező, forgatókönyvíró –  rövidfilmes kategóriában a professzionális filmkészítők, film és média szakon tanuló hallgatók anyagaiból válogattak. A fotó kategória zsűrije: Kocsány Kornél fotográfus, a Budapest FotóFesztivál projekt koordinátora, Somosi Rita művészettörténész, a Budapest FotóFesztivál kurátora és Szarka Klára fotótörténész, a Budapest FotóFesztivál kurátora.
A fotósorozatok, egyéni fotók és videók rangsorolása elég fejtörést is okozott az ítészeknek. Végül megszületett az eredmény, és május 23-án átadták a fődíjat –

a fotó kategória nyertese Bede Kincső Hilda lett.

Tovább

A barlangrajztól az írásjelig

„...a bölcső, amelyből a művészet kicseperedett, egy éhes gyomor, vagy az ébredező lélek hatására kezdett el ringani?”

Beszélgetés Bátai Sándor képzőművésszel

dsc_0313x.jpg

Fotó: Berényi Zsuzsa

A szentendrei festészeti hagyományokból merítesz, de érezhető a kortárs művészetekhez való vonzódás is. Minden a gyerekkorban, fiatalkorban dől el, mondják. Honnan datálod a művészet felé fordulásodat? A Balaton környéki időszak mennyire volt meghatározó számodra?

A Balaton-felvidék, a pannon táj szépsége és történelme meghatározta pályámat és egyben örök forrást biztosított a munkásságomhoz. Balatonkenesén, a nagyszüleimnél találkoztam a hagyományos paraszti élettel, ami tárgyi világában, szokásaiban még éppen – és épen – őrizte az előző generációk tudását. Az időközben társadalmilag átalakulni kényszerülő falu lakói gyári munkások vagy a termelőszövetkezet tagjai lettek. A disznóölés, a kukoricatörés még jelen volt az életükben, de a paraszti élet eszköztára már a padlásokon, pajtákban hevert, gazdátlanul és némán. Elárvult kasok, boronák, szénagyűjtő gereblyék, villák, az egykori gazdálkodás eszközei titokzatos és ismeretlen tárgyakká, emblematikus jelekké váltak. Ezek jelentek meg később kiegészülve a pásztorok és halászok eszközeivel a Törvénytábla című képeimen, egy sajátos ábécé betűit alkotva.

Tovább