Azt hittem, hogy...

2018. november 29. - Műcsarnok Kunsthalle Budapest

0225_copy.jpg

Kerekes Gábor - Lili 9x9 cm

1994 különösen fontos év volt az életemben. Gyerekem és galériám is született.

Lili 3 hónaposan a hordózóban rám kötve a Leonardo da Vinci utcában kezdte galerista életét. (Később a szerepbe nagyon is belejött, még modellt is állt, háromévesen Kerekes Gábor fényképezte őt. Igazi kihívás volt Lilinek a rendkívül hosszú expozíciós kép elkészítését türelmesen végigvárni. Mondhatni sok kindertojás fogyott. Ennek az írásnak a nyitóképén is az ő pici lábát fotózta Gábor.)

Szeptember volt, jó idő, Budapest első kortárs fotográfiai galériájának megnyitásakor. Talán, körülbelül annyit értettünk az egész felfordulásból, mint a pici gyerekünk. Azon a napon az egész utca tele volt fotográfusokkal. Az első kiállítás. Megérintett, hogy valami nagyon fontos dolgot hoztunk létre, amire hatalmas igény volt akkoriban. (Valószínű, hogy most is.)

0226.jpg

Halas István - Az ablak, 30x40, 1993

Halas Pityu nagyon izgatott volt, ő nyitotta meg a galériát. Utána minden hónapban egy tárlat és egy hozzá tartozó katalógus. Szigorúan két, három nyelven. Éveken át. Az igazi meglepetés csak pár évnyi munka után jött. Külföldi visszajelzések és elismerések révén egész Európát bejárták a Bolt művészeinek képei. Azután jött India és Amerika. A „Take Five” című amerikai kiállításunk jelentette a végét az aktív helyhez kötött munkának. Ha jól emlékszem 50 dolláron ment a vita. Így Jenő elvesztette a legjobbnak hitt barátját. Bezártuk a galériát. Csak virtuálisan működtünk tovább.

0233.jpg

Csontó Lajos - Félreértettél...2000, 96x96cm

No, de most a Műcsarnok rejtett történetei kiállítása kapcsán ráébredtem valami nagyon fontos dologra. Szándékok és képességek írják a személyes történeteket. Ha ezek a tulajdonságok megfontolt és céltudatos tevékenységgé lesznek, akkor már a kollektív idő egy szeletét alakítja a cselekvő. Detvay Jenő személyes története mindaddig magánügy volt, míg a Bolt Fotógaléria létre nem jött.

Amikor a ´90-es évek elején először jött vissza Párizsból, elszánt volt és fanatikus. E tulajdonságok mögött ott munkálkodott a rá jellemző belső hajtóerő, amely természetes kapcsolatra talált a kortárs művészet szüntelen megújulási kényszerével. Mint alkotó, ezt az attitűdöt műveiben könnyen érvényesíthette, de nem úgy az alkotások közönség elé juttatásában. Magyarországon a kortárs művészeti intézmények rendszere, különösen a fotográfiáé, még a rendszerváltást követő években sem alakult ki igazán. És azóta sem büszkélkedhetünk nagy javulással.

A galéria fennállásának öt éve alatt azokat a reformer fotográfusokat, képzőművészeket gyűjtöttük össze, akik a fényképezés és a képzőművészet határterületén alkotnak. Ezek az alkotók többnyire olyan műveket hoznak létre, amelyek a fotográfia és a képzőművészet tradicionális képfelfogását új tapasztalati és logikai alapokra helyezik. Valami mást akartak mondani, és azt a megszokottól eltérően megvalósítani.

0237.jpg

Szilágyi Lenke

Az esztétikai minőségen túl minden alkotás a korszerű látványteremtés valamely egyéni megoldását képviseli, akár az archaikus, akár a legkorszerűbb fotóműveletek segítségével született. A látványteremtés kortársművészeti felfogása a digitális és polaroid eljárások mellett a hagyományos, történeti fotótechnikát, a camera obscurát, a fotógrammot, vagy a sópapírt és a cianotípiát – az egész technikai múltat és jelent – egyaránt innovatív módon magába foglalja. Ezek az alkotások a legelső installálási művelettől a végleges képformáig elgondoltak és megtervezettek. Ma a kép készítésének folyamata került az alkotói érdeklődés középpontjába, míg vele párhuzamosan a tartalom, a képtárgy látványkoncepciója extrém irányt vett.

0238.jpg

Minyó Szert Károly - 50x35/1994

Azt a számomra mámoros felfedezést tettem, hogy a kilencvenes években, azokat a művészeket gyűjtöttük magunk köré, akik hajszálpontosan beleillenének gondolataikkal, kérdéseikkel, képkészítési vízióikkal a Műcsarnok mostani kiállításának Rejtett történeteibe.

Csontó Lajos, El Hassan, Halas István, Várnagy Tibor, Kerekes Gábor, Ujj Zsuzsi, Gábor Enikő, Hajdú József, Herendi Péter,Baranyai András, Czeizel Balázs, Szilágyi Lenke, Bozsó András, Drégely Imre, Roskó Gábor, Eperjesi Ági, Minyó Szert.

0227.jpg

Gábor Enikő - Bent a bárban 1998, 65x94 cm

A fent említett művészek munkásságában több volt a tudatos elem, mind az esztétikai, technikai feltételek megválasztásában, mind pedig a látványelemek képzésében. A rendszerűség, a koncepcionáltság, a kontextusban gondolkodás, és ennek befolyásolása egyaránt a fotografálási folyamat része lett.

A Bolt Galéria gyűjteménye, ily módon a kortárs magyar fotográfia technikai és szenzuális gazdagsága mellett, a fotografikus gondolkodás kilencvenes évekre jellemző intellektualitását és fantáziagazdagságát is jól szemlélteti.

0239.jpg

Hajdú József - X-Ray Records 2. 1998/2003 100x100 cm

Ma reggel, amikor saját „rejtett történeteim” után kutattam, kezembe vettem a Bolt Fotógaléria összes, szám szerint 64 katalógusát. Órákig lapozgattam, olvasgattam, képeket nézegettem. Azután, csak lassan odaléptem a férjemhez és megsimogattam.

̶- Tudod, hogy milyen fontos dolgot csináltál?

Jenő almát pucolt a lócán, rám nézett.

̶- Tudom. Csak nem érzem.

Furcsa, de nem szoktunk a Bolt Galéria „teremtéstörténetéről” beszélgetni. Mindketten tudjuk, hogy sokkal többet jelentett annál, minthogy bevonjuk galériánk történetét a mindennapi diskurzusainkba. Néha, mégis gondolok rá, bizonyos szempontból lelkiismeret-furdalásom van. Lehet, hogy kitartóbbnak kellett volna lennem, jobban hihettem volna a Bolt Galéria és Jenő sikerében. Persze, hogy mit jelent a siker az nagyon relatív. Ha közös életünk egy nagyon jelentős szeletének lenyomatát a kezemben tarthatom és visszanézve is kerek, következetes, folyamatosan bővülő és fejlődő projektként tekintek a Bolt születésére és létére, akkor mi ez, ha nem siker.

Ráadásul csak mi és a családunk tudja, milyen rejtett története van a kis VIII. kerületi galériánk születésének. Hálával tartozom a szüleimnek ezért is. Nem kérdeztek sokat, csak támogattak. Mindent a galériába tettünk szó szerint apait, anyait. Háttérbe szorítottuk a magunk boldogulását és bevállaltuk, hogy senki nem értette, hogy miért foglalkozunk egy olyan dologgal, ami leginkább csak hobbinak néz ki. Mert, nem annak szánta Jenő. Jóval meghaladta korát azon elképzelése, hogy galériás kultúrát lehet teremteni Budapesten. Még nem lehet. Sajnos. Az idő elképesztően furcsa tényezője a művészet megítélésének.

A Bolt Galéria nemsokára a 25. születésnapját ünnepelné.

untitled-1.jpg

Detvay Jenő - I thought that

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mucsarnok.blog.hu/api/trackback/id/tr5714404914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.